Változás a kihívás blogon

A helyzet az, hogy kifogyott a lendület a Yabo Kihívás Blog szekeréből. Szeretjük, büszkék vagyunk rá, de most már nem futunk vele. Inkább beállítjuk a kertbe, mutogatjuk az ismerősöknek, vigyázunk rá, néha megsimogatjuk.

Mindezzel azt szeretném mondani, hogy a Fekete Kihívás után rendszeresen érkező kihívásokat egyelőre nem indítunk. Cikkekhez, tanfolyamokhoz bizonyára fogunk hozni játékot is, de most csak ennyi.

Nehéz lenne összeszámolni, hány alkotást küldtetek be nekünk. (Igazából nem lenne nehéz, de minthogy nem futunk a szekérrel, a küllőit se számlálgatjuk ;) ) 25 kihívást raktunk ki, 2,5 év alatt. Néha könnyebben, néha nehezebben ment, de ment. Rendszeresen jöttetek, és ez nagyon jó érzés! Köszönjük mindenkinek. Legjobban azoknak, akik szinte minden kihívásra jöttek, de azoknak is, akiket csak pár alkalommal tudtunk elcsábítani. Tartozom egy vallomással is, a 2,5 év alatt nem tudtam rájönni, min múlik, hogy hányan küldtök be alkotást! De akkor ez maradjon titok továbbra is!

További köszönet illeti a Yabo Lányokat. Veka indította és vitte sokáig, aztán én voltam a Főni, végül Jovi húzta tovább. Az inspirációs munkákban pedig segítettek a Kihívás blog CT tagjai (Ágika, Hana, Réka, Rózsa, Nóri, Janka, Franci).

Mikor eldöntöttem, hogy akkor most zárom le a rendszeres kihívás időszakát, beugrott, hogy éppen a fekete szín a feladat. A gyász színe. 

De mi nem gyászolunk, ezért sem búcsú a címe ennek a bejegyzésnek. A fekete mellett a feladat lényege pont az volt, hogy vidámak legyünk. A "szép volt, jó volt, köszönöm, ennyi" igaz ránk is!

Ha van kedvetek még egy utolsót velünk játszani, gyertek, mert a nagy meghatottságban kitoltam a beküldési határidőt!(Elnézést, ha valaki esetleg az eredeti határidő betartása miatt éjszakázott!)

Az új határidő augusztus 20., a kihívást itt nézhetitek meg:http://yabochallenge.blogspot.hu/2012/06/vidam-fekete-kihivas.html

Akik blog követőt csak a Kihívás blogra kértek, javaslom, iratkozzanak fel ide is, mert itt most már több a friss info.

Balaton album - az emlékek méltó megőrzése

Ezt az albumot Réka még tavaly készítette, de mire meg tudtam volna mutatni Nektek, már annyira benne jártunk az őszben, hogy nem volt szívem a ragyogó nyári képeket bemutatni! Mostanában sem igazán nyári az időjárás, de most még van rá esélyünk, hogy megjavul! ;)

Az album alapja 8 lapos Yabo tégla album, azonban Réka elforgatta, új helyre ütött lyukakat, így készült az álló album. A karikákat pedig szépséges spárgával helyettesítette. Ezzel egyrészt erősítette az album kraft stílusát, másrészt nem kellett a karika méretéhez igazítani az album vastagságát. Fontos figyelni ilyenkor, hogy a madzag ne legyen túl feszes, lapozható maradjon az album. További lehetőség, hogy a külső lapok lyukait csőszegeccsel erősítette meg Réka. Ezek vannak leginkább kitéve a feszítésnek, ezért a madzag hamarabb kikezdi a lyukakat, amit a csőszegeccsel megakadályozhatunk.

Nagyon szeretem, amikor egy albumban nem csupán a fényképek, hanem a valódi emlékek is helyet kapnak, azokból készülnek a díszítő elemek. Belépőjegyek, utazási papírok, térkép, sőt akár egy jégkrémpálcika is helyet kaphat az albumban. Ettől lesz saját az album!

A lapokat először ki kell lyukasztani, majd bevonni kraft kartonnal. A lemezkartont elsősorban kalapácsos lyukasztóval érdemes lyukasztani, ennek hiányában irodai vagy kalauzlyukasztóval is elkészíthetitek, ez esetben is figyeljetek, hogy 1 cm távolságra legyenek a lyukak a lap szélétől. Valamint ne felejtsétek a bevont lapot újra lyukasztani, mielőtt a másik oldalát is bevonjátok!

 

A fotók és tárgyak mellett minden oldalon kapjon helyet a kommentár. Mi történt, mire gondoltatok, milyen vicces vagy éppen tanulságos eset történt Veletek. És persze mindenképpen jelenjen meg a pontos dátum és helyszín is. A "melyik nap is volt ez?" kérdésre a nyaralás után még pár hónapig tudunk válaszolni, utána összefolynak az emlékek. És ne feledjük, milyen jó lesz gyerekeinknek megmutatni 20 év múlva: én ezt csináltam július 20-án, amikor annyi idős voltam, mint Te!

Ezeket a részleteket lehet írni kézzel, vagy betű bélyegzővel, nyomtathatjuk színes kartonra, kiírhatjuk dymo-val, bármelyiket választjuk a cél ugyanaz: dokumentálni a fényképeket.

 

A legjobb fotókat előhívathatjuk nagyobb méretben is, nem muszáj a keskeny album méretéhez igazodni. Azokat a képeket, amik középen jól elvághatóak, anélkül, hogy valaki arcába vagy más fontos részbe vágnánk, bátran tehetjük kétoldalassá. Az elhelyezésnél azt is figyelembe kell venni, hogy a lukak és az albumkötöző madzag se essen rossz helyre.

Íme a kedvenc oldalpárom! Egy kétoldalas fotó, egy jégkrémpálcika, pár sor és egy darab keskeny filmszalag. Semmi különös, mégis áthozza a tökéletes pillanat érzését!

 

A prospektusok és helyi térképek kínálják magukat. Érdemes díszítőpapírként felhasználni: a borító és pár belső zseb is így készült. Sőt, a térképen meg lehet jelölni, milyen helyeket látogattatok meg a nyaralás során.

A belső zseb úgy készül, hogy méretre vágott papírdarabot nem körben, hanem csak két oldalán ragasztjuk le kétoldalas ragasztószalaggal. A keletkező résbe további emlékeket, sűrűn teleírt komment kártyákat rejthetünk.

 

Így állt össze ez a dundi album. Tele élményekkel, apró részletekkel, amik segítenek megőrizni a kedves napok emlékét.

Kívánom, hogy mindenkinek ilyen tartalmas nyaralása és albuma legyen!

Szép nyarat és jó alkotást kívánok!

Borka

Scraptábori élmények

Az elmúlt hétvégén scrapbook táborban voltunk Jovival. A tábort a scrap.hu Szerkesztői és tagjai szervezték, a Sziget-panzióba mentünk Tarjánba. A panzió is szuper, mindenkinek ajánlom, aki csendes, vidéki szállást keres csodaszép környezetben!

De most a táborról szeretnék mesélni.

Képzeljetek el 35 felnőttet, akik napi 16 (!) órán keresztül vagdos, tépked, tintázik, rajzolgat, és csak enni áll fel. Két hosszú asztalsoron fél méter magasságban alkotós cuccok. És teljesen természetes az a kérdés, hogy ki hozott kalapácsot, keksz lyukasztót, van-e valakinek bordó szalagja, és mit tegyek még ebbe a sarokba... :)

A legelső oldal, amit meg tudok mutatni, még nem a táborban készült. Egy játékra készítettem itthon. Aki jelentkezett a játékra, elküldte egy képét Adriennek, az egyik Szerkesztőnek, aki kisorsolta, hogy ki-kinek készítsen oldalt. Én pont Adriennt kaptam!

Öt képet küldött, és azt kérte, az legyen a címe, hogy Kanapé. Először blokkos elrendezést szerettem volna készíteni, de úgy motoszkált a fejemben a cím. Olyan, mintha egy francia művészfilm címe lenne. Innen jött az ötlet, hogy egy filmplakát stílusú oldalt készítsek. A filmszalag már csak bónusz.

A kanapét először megrajzoltam egy firka papíron, hogy az arányok biztosan jók legyenek, utána átmásoltam a hófehér prégelt felszínű háttérlapra, azután sárga és kék akvarell ceruzával kiszíneztem, majd nedves ecsettel összemostam a színeket. Adrienn azt mondta, sikerült eltalálnom, tényleg ilyen a kanapéjuk. (Csak a szín nem stimmel, nem elég szürke.)

A filmszalagot Photoshopban szerkesztettem meg.

A következő két oldal már a táborban készült. Adrienn hozta az elrendezési tervet. Még otthon eldöntöttem, hogy ha nem bonyolult, akkor egyből két képet készítek, oldalpárt a gyerekekről.
A jobb oldali kép az eredeti vázlat alapján készült, a bal oldalit pedig tükröztem, így kerülnek majd egymás mellé az albumba.
A vázlat különlegessége a döntött szerkezet. Eredetileg a keretes fotó is ennyire meg lenne döntve, de én nem voltam elég bátor hozzá!
Az apró kiegészítők halmozása sem az én stílusom, akár kétszer ennyi is elfért volna. Majd igyekszem még bátorodni ebben is!

 

A tábor további részében egy albumot készítettünk, saját kezűleg vágtuk ki kétoldalas scrapbook papírokból a lapokat. Sajnos, nem készültem el vele, mert majdnem 60 képet szeretnék beletuszkolni... ;)

Ha elkészülök vele, természetesen megmutatom itt is. Addig is elolvashatjátok Anett cikkét a scrap.hu-n.

Jó alkotást!

Borka

Fénykép nélkül - a sokoldalú minialbum

Kreatív csapattagunk, Timi egy szokatlan, ám nagyon egyedi albumot készített.

"Ez nem is egy album, hanem inkább jegyzet gyűjtemény.

Az albumhoz a színes lapos téglaalbum sárga lapjait használtam. Fehér akrilfestéket vittem fel a lapok közepére egy régi bank kártyával."

Akrilfesték használatánál a kartonok könnyen hullámosodnak. Használjunk kevés, de viszonylag sűrű festéket: ez jobban fed, mint a hígított és kevésbé hullámosítja a kartont. Az egyszínű kartonok festéséről a téli tanfolyam 1. heti cikkében olvashattok bővebben.

"Miután az akrilfesték teljesen megszáradt,  akvarell ceruzákkal színeztem a papírok szélét. Ezeket nedves törlőkendővel maszatoltam bele a papríba és ettől lett az egésznek ilyen maszatos kinézete."

"A citrus címkéket úgy ragasztottam a papírok szélére, hogy félbehajtottam és így mindkét oldalra egy-egy fél címke jutott. Aztán fekete tűfilccel mintát rajzoltam az oldalak szélére: vonalakat, virágokat. Nem vagyok egy nagy rajzművész, de ilyen egyszerű virágokat én is tudok rajzolni."

"Végül  vastagabb filccel felírtam a családi szólást a lapokra és tűfilccel pedig a magyarázatot. Sokszor nem szeretjük a saját kézírásunkat, pedig az teszi csak igazán személyessé a művet."

A kézi rajzolást mindenkinek szívből ajánlom. Kezdjük egyszerű mintákkal, próbapapírra. Ha valamelyik mintával elégedettek vagyunk, vegyünk egy nagy levegőt és rajzoljuk rá az alkotásunkra. további dekoratív ötleteket a Top 10 technika fülön olvashattok.

Ugye, milyen egyszerű és nagyszerű? 

És, hogy mi minden készülhet belőle? Hirtelen ennyi jutott eszembe:

- "Kedvenc" album évfordulóra, felelevenítve benne a kedvenc idézeteinket, helyeinket.

- "Gyerekszáj" album, gyermekünk vicces kifejezéseivel, mondásaival.

- Kívánságlista, "álomkönyv" (leírhatjuk benne, mire vágyunk, mit szeretnénk)

- "Kuponfüzet"

- Receptek listája

Ti milyen fotó nélküli albumot készítenétek?

Kíváncsian várom az ötleteiteket!

Jó alkotást:

Jovi

Villám rendszerezők a hűtőre washi tape-pel

Nyár, nyaralás - érkeznek a képeslapok!! Ezúttal nem készítjük, hanem segítünk kitenni őket a hűtőre. Párszor már láthattátok, hogy szeretem a gyorsan elkészíthető praktikus darabokat. Ezúttal újabb két villámgyorsan összeállítható rendszerező-hűtőmágnest szeretnék mutatni, amire nem csak a szép lapokat, hanem egyéb apróságokat is tűzhetünk.

Az elkészítésük tényleg csak pár perc:
Hozzávalók:
2 db Yabo hűtőmágnes készlet
(maradék) papírok
(házi) washi tape (ehhez némi segítség az előző cikkben, ITT )
vastagabb fólia, ragasztó

1. A lemezkartonra ragasztunk egy szép papírt, majd alul és felül washi tape-pel rögzítjük a méretre vágott fóliát. Végül díszítjük, és a hátuljára ragasztjuk a mágnest.

2. A lemezkartonra ragasztunk egy szép papírt,majd a fóliákat méretük szerint csökkenő sorrendben ráragasztjuk a washikkal (csak oldalt). Legutoljára alul is rögzítjük, majd díszítjük, és a hátuljára ragasztjuk a mágnest.

 

Jó alkotást, és sok szép képeslapot kívánunk!

Hana

Házi tapasz(talat): avagy csináld magad washi tape

A washi tape (szó szerint "japán-papír ragasztószalag") nem csak scrapbookos vagy alkotós körökben hódít, ezért hihetetlenül gyorsan ismertté vált a világon. Ennek legfőbb oka talán az, hogy könnyen eltávolítható, így nem okoz sérülést, illetve hogy könnyen és gyorsan díszíthetünk vele szinte bármit: egy egyszerű fényképet, szöveget is feldobnak a mintás ragasztószalagok.
Sokan vannak, akik sajnálják a pénzt egy ilyen szimpla dologra, vagy 15 méternyi ragasztószalag megvásárlása előtt szeretnék kipróbálni, hogyan is tudnák felhasználni, vagy csak nem tudnak dönteni, mint én ;)
Mivel az őrület minket is teljesen magával ragadott, szereztünk pár tapasz-tapasztalatot a házi variációk elkészítésében. Használtunk maszkoló szalagot, pausz, selyem és más dekor papírokat, amiket különböző egyszerű technikákkal díszítettünk és többféle módon rögzíthetünk az alaphoz. A tapasztalatokat alább rendszerezem.

Ragasztó alapok
1. Maszkoló ragasztószalag (legismertebb a Tesa, amit kreatív boltokban is árulnak, de a barkácsáruházakban van többféle, és olcsóbb)
Ez a legegyszerűbb alternatív washi tape: önmagában ill. díszítve is használható. Könnyen eltávolítható, illetve "szép" tépett széle lesz, azonban mivel viaszolt felületű, speciálisabb felvivő anyag szükséges a díszítéshez.
2. Kétoldalas ragasztó
Sütőpapírra (zsírpapírra) ragasszunk egy csíkot, húzzuk le a másik védőrétegét is, így ragasszuk rá a papírt, amiből házi washi tape-t szeretnénk készíteni, majd díszítsük. Ha készen van, a sütőpapírról könnyedén leválik, és ragaszthatjuk is a helyére. 
3. Hobbiragasztó vagy stift
Hagyományos módon ragaszthatjuk fel vele a kiválasztott papírcsíkokat. Ilyenkor is lehet direkt gyűrni, vagy teljesen simára hagyni a csíkokat. Ha nincsen speciálisan átlátszó papírokhoz kifejlesztett, ún. vellum ragasztónk, stifttel tudjuk legszebben felragasztani ezeket: épphogy ragasztózzuk be a felületét, és ne nyomjuk rá nagyon! Ha átlátszana a ragasztó, szedjük fel, várjunk pár másodpercet, amíg picit szárad.


Papírok: 
1. Átlátszó papírok: selyempapír, pausz 
Előnye: enyhén vagy teljesen átlátszó
Hátránya: díszítéshez speciálisabb felvivő anyag szükséges (oldószeres tinták, pl. Staz-On, Memento), ill. ragasztáskor jobban oda kell figyelni.
Sokféle mintás ill. különféle színűek kaphatók. Mind lehet szép önmagában, de díszíthetjük is. A selyempapír legjobban kétoldalas ragasztószalaggal használható, vagy dekopázsolhatjuk maszkolószalagra is (hacsak nem célunk a ráncos felület, simítsuk le alaposan ;). A pauszhoz legjobb a vellum-ragasztó vagy a stift.

2. Nem átlátszó papírok: scrapbook papír, papírszalag, egyéb különleges hobbipapír
(hobbipapír lehet: rizspapír, merített papír, stb. Ez utóbbiak esetében sajnos nagyon valószínű, hogy nem savmentesek, így ezeket inkább ne alkalmazzuk fényképekkel!)
Előnye: egyből használható, bármilyen ragasztó jó hozzá
Hátránya: nem átlátszó, sima papir felületet ad
Semmi extrát nem igényel: válasszunk egy tetszetős mintájú és anyagú papírt, vágjunk csíkot belőle és ragaszthatjuk is! Ha leszedhetőre szeretnénk, előbb dekopázsoljuk maszkolószalagra, és utána kerülhet az alkotásunkra.

Díszítés
Érdemes egy olyan alapra ragasztani a díszítendő csíkot, ahonnan könnyen vissza lehet majd szedni, pl. fóliára, így ha kiszaladunk a vonalból a festés, pecsételés során, nem az alkotásunk lesz díszesebb a tervezettnél!

1.Rajzolás
szükséges: alkoholos filc
Rajzoljunk mintákat alkoholos tollal: legegyszerűbb csíkokat húzni, ill. pöttyözni, vagy írhatunk is valamit.

2. Festés
Szükséges: akrillfesték
Ha színesebb alapot szeretnénk, a papírt v. maszkolószalagot először tintázzuk, fessük le akrillfestékkel, vagy színezzük alkoholos tollal, és csak utána díszítsük. A lefestett alapra festhetünk további mintákat vagy zselés tollal is tudunk rá rajzolni.

3. Pecsételés
Szükséges: oldószeres tinta (pl. Staz-On, Memento) vagy akrillfesték.

Lehet sima és festett alapra is. Először érdemes kísérletezni, mennyire lesz éles a kontúrja, ill. lehet, hogy megváltozik a színe.

4. Nyomtatás
Papírra és ha a nyomtatónk alkalmas speciális nyomtatásra, akár maszkolószalagra, vellumra is nyomtathatunk, hiszen számtalan (ingyenes) digitális készlet mintája között válogathatunk. Szerkesszük meg a mintát, nyomtassuk ki sima lapra, aztán a nyomatra közvetlenül rögzítsük a díszítendő csíkot, és nyomtassuk ki még egyszer! Természetesen, ha egy A4-es lap áll rendelkezésünkre, akkor nem szükséges a varázslat, egyszerűen kinyomtatjuk a mintát, majd kivágjuk egy keskeny csíkban.
(Legyetek körültekintőek a rögzítésnél, nyomtatásnál, a nyomtatóba beszorult kis fecnikért mi nem tudunk felelősséget vállalni!)

Nagyon klassz móka, és most különösen kedvez az időjárás hozzá. A nagy melegben villámgyorsan szárad minden :)

Jó alkotást és szép nyári napokat kívánunk!

Hana

Vidám fekete kihívás

Erre a hétre nem készültünk újabb inspirációval, hanem ismét szeretnénk Titeket játékra invitálni!
A múlt heti, fekete naptárakat bemutató cikkből kiindulva új alkotós játékra hívunk Benneteket a kihívás blogon. Részleteket ITT találtok.

Gyertek, alkossatok!

Jovi

A vidám fekete- Yabo naptárak új feladattal

A cím mindenféle hátsó gondolat nélküli: a Yabo fekete naptárait vettük kezelésbe. Mindkét alkotás más lett, más funkciót töltenek be, de mindketten vidámmá, színessé varázsoltuk a fekete naptárat.

Krisztina egy "öröknaptárat" készített belőle, hogy a család tagjai könnyebben tudják elosztani, hogy ki mikor utazik a nyaralóba. Hihetetlenül ötletes, vidám és praktikus naptár készült belőle.
"Családunknak emberemlékezet óta birtokában áll egy csodálatos meseház, nyaraló a Duna parton.
Gyerekkorunkban szinte minden hétvégét és sok-sok nyarat töltöttünk ott.
Az utóbbi időben azonban, mióta a hugom is bőven nagykorú lett, egyre több vita forrásává vált a meseház.

Főleg azon ment a huza-vona, hogy ki mikor menjen le, és kik lehetnek még ott. Mert ha a hugom lement a barátaival és a párjával, oda mi még befértünk Mannával, de mondjuk a szüleink már nem annyira díjazták a partyt... Szóval lassan minden hétvége, különösen a háromnapos hosszúak előtt ment a szájhuzogatás, hogy ki is szólt előbb, hogy menne...

Miután a szép szó nem használt, eszembe jutott, a fiókomban lapuló fekete naptáralbum alap. Ehhez jött a Lidl-ben potom pénzért beszerzett post-it garnitúra, egy-két zselés filc, régi matricakészlet, és dekortapaszok. A naptár lényege, hogy örök-naptár és a post-it-ekkel mindenki bejelölheti, hogy mikor szeretne a nyaralóban lenni.

Bár tudom a spanyol viaszt ne találtam fel, de klassz kis családi békítőt alkottam, most mindenki örül, és igyekszik leszedegetni a másik által felragasztott post-iteket... :)"

Én - Merikához hasonlóan - belevágtam a nagy "Week in the life" projektbe. Bevallom férfiasan, ez az egy hét kicsit megviselt. Igazából nagyon kellett koncentrálnom arra, hogy fotózzak, de nem mindig sikerült mindent megörökítenem.

De ne rohanjunk ennyire előre: elmesélem, hogyan készültem erre a feladatra.

Amikor albumot szeretnék készíteni, nagyjából kitalálom, hogyan fog kinézni, mik lesznek az alapszínek, kb. mennyi képe lesz benne. Mivel tudtam, hogy ebbe az albumba rengeteg kép kerül majd, ki kellett találnom valami koncepciót arra, hogyan mutat majd jól a sok fotó. A Yabo naptárak A5-os méretűek, 6 db kis füllel "megtoldva". Ez elsőre nem tűnhet jó választásnak, lévén a hét nem hat napos, de én nagyon akartam ebbe az albumba dolgozni. :D
Szóval, sok kép és sok szöveg, aránylag kis felületen: blokkos lerendezés, pici fényképekkel. Ezen kívül A5-ös kraft és fekete kartonokat használtam pótlapoknak.

Fogtam egy A4-es papírt, felrajzoltam rá 5 különböző méretű négyszöget, amiket elkezdtem variálni. 3x6cm-es, 3x9 cm-es keskenyebb csíkok, 6x6 cm-es négyzet és 6x9 ill. 6x12 cm-es téglalapokat "matekoztam" ki. Ezeket alátétnek használtam és kraft, ekrü valamint fekete kartonokból vágtam ki, majd elkezdtem szépen összerendezgetni egy-egy oldalon.

Az album naplószerű, ezért elég sok szöveg is került bele. Ezeket leírtam, majd 6 cm széles és 6 vagy 8 cm hosszú blokkokra osztottam és kraft kartonra kinyomtattam. néha nem sikerült elég pontosan, ezeket sem dobtam ki: ráragasztottam egy másik kartonra, így került az albumba.
Rögtön az első lapon ott virít az album egyetlen hiányossága: a családi fotó. Szégyellem, de egyszerűen, amikor együtt vagyunk mindannyian, nem jut eszembe az, hogy egy közös képet készítsek.
A jobb oldalon egy fehér papírvirág látható, amit zöld tintával és egy Rayheres pecséttel pecsételtem le, hogy az oldal színeihez passzoljon.

Ahogy írtam, a folyamatos fotózásba is bele kell jönni: hétfőn és kedden alig fényképeztem. Azért a lényeges dolgokat sikerült megörökítenem. Rengeteg kaparós matricám volt, ezeket szerettem volna ebben az albumban elhasználni. A festésről a téli tanfolyamon olvashattok, a pecsételést egy LEGO alaplappal készítettem: jó vastagon bekentem kék akrilfestékkel és rányomtam a kartonra. Kedvencem a kis filc halacska, amit Anditól kaptam kb. 2 éve.

Szerdára sikerült  két oldalpárnyi fényképet készítenem: a konszolidált fekete-kraft kombót igyekeztem minél színesebbé tenni: az egyik ekrü kartont olyan színű akrilfestékekkel csíkoztam be, amilyeneket a fiúk használtak a dobozaik festésénél. A másik oldalon egy "ki ne dobd!!!" bőr címkét használtam, a bolyhos felével felfelé: majdnem olyan, mint egy játékmackó bundája. :)

Voltak érdekes, nem megszokott dolgok is a héten: egy egész oldalt szenteltem neki, hosszan írtam róla és nem felejtettem el fényképezni sem! Kézirajz firka (dudli, doodle) és pecsételt maszkolószalag került mellé dísznek. A másik oldalon lévő maszkolószalagra cikkcakk mintát rajzoltam.
Az ilyen mintákat még a kevésbé ügyes kezűek is meg tudják rajzolni. Gondoljatok csak arra, amikor órán/értekezleten/telefonálás közben rajzolgattok. Próbáljátok ki ugyanezt nem unalmatokban, gyakorlópapírra, aztán mehet élesben. Nem baj, ha nem tökéletes, ez a szép benne!

Az előző oldalakon is használtam már kitűzőket. Igen, ezek teljesen mezei kitűzők, amiknek a hátoldalára 3D-s ragasztót tettem, így eldugva a tűt. Ezen az oldalpáron műanyag hálót használtam díszítésnek. Ezzel a hálóval előszeretettel maszkolok is, erről ITT írtam. (A linken a téli tanfolyam festős cikkét találjátok. A cikk alján a tanfolyam összes darabjának linkje megtalálható, használjátok.)

Pénteken volt az "óráról órára" napom. Sokszor inkább percről percre készültek fotók. A nap történéseit itt nem szedtem darabokra, egy oldalra nyomtattam ki, majd megpróbáltam a kilenc oldalnyi fényképet besűríteni.

Ezeken az oldalakon végre elhasználtam egy csomó kaparós matricát. Ahhoz, hogy a rengeteg fényképet el tudjam helyezni, trükköznöm kellett. Az első oldalpárnál készítettem egy kihajtós részt. A jobb oldali oldal külső szélére is készítettem két lyukat, harmadik lap külső széléből 1,5 cm-t levágtam és a két lapot selyemszalaggal összefogtam. Azért, hogy ne lifegjen az így betoldott lap, egy irodai csipesszel összefogtam az oldalakat.

Bár a többi napnál használtam valamiféle alapszínt, itt csak a széleket "varrtam" körbe tűfilccel. Annyira színes és változatos témájú képek kerültek egymás mellé, hogy nem akartam semmivel megtörni a kaotikus egységet. :)

A fényképeken semmiféle utómunka nincs, a péntekiekre is csak az időpont került rá. Ezt a PhotoShop vagy a Gimp nevű programmal viszonylag egyszerűen megoldhatjuk, még akkor is, ha most használjuk először.

Az elfelezett oldal is egyszerű praktikumból került bele az albumba: ahhoz kevés volt a kép, hogy két teljes oldalt pakoljak teli velük. Itt is kaparós matricák színesítik a fekete alapot.

A szombati napot is "féloldalasan" csináltam a fent leírtak miatt, de nekem nagyon tetszik a végeredmény: kicsit szellősebb lett tőle az album. Miután elkészültem az albummal, akkor láttam, milyen sok kommentár került erre a napra. Már egész jól belejöttem a naplóírásba is. :)

Kíváncsi vagyok, milyen érzés lesz 1, 2, vagy 10 év múlva átlapozni ennek a hétnek a történetét. Ha nem írtam volna le és nem fényképeztem volna le olyan, most jelentéktelennek tűnő eseményt, mint pl. a pók-darázs meccs, egész biztosan a feledés homályába merült volna pár hónap alatt.

 Az utolsó oldalakon kicsit hagytam a kezemet garázdálkodni. A várat kb. 10 alkalommal rajzoltam meg próbapapírra, de teljesen más fazonok voltak, mint amit végül az albumba készítettem. Rájöttem, hogy nem kell túlbonyolítani a dolgot és egyszer csak jött az ihlet. :)

 Azt hiszem, ez lenne az albumkészítés fő üzenete: megörökíteni a pillanatot, hozzáadni a képhez az akkori érzéseket szóban és esetleg pár kiegészítővel megerősíteni e kettőnek az együttesét.

Remélem, nem volt túl hosszadalmas az írásom, de ezt most nem tudtam volna rövidebben leírni.

Figyeljétek a kihívás blogot is, nemsokára jövünk egy újabb feladattal!

Jó alkotást:

Jovi