Napról napra - egy hónap képekben elmesélve

A bemutatott albumot készítette, és a cikket írta: Darabont Orsi

Tavaly a scrap.hu-n volt egy kihívás. Akkor én az augusztusunkat örökítettem meg, pontosabban csak azokat a napokat amikor történt valami, mentünk valahová...szóval, volt valami említésre méltó. Aztán decemberben én is nekiálltam a DD-nek (December daily - december napról napra), fotóztam, írtam minden nap. Annyira kedvenc itthon mindkét album! Szeretjük lapozgatni, olvasgatni. Arra gondoltam, idén az egész nyarat (három hónap) megörökítem, így, naplószerűen, a tavalyi és decemberi album keverékeként. Nem fotózom minden nap, de legalább egy mondatot naponta írok.
Elsején bele is vágtam...

Alapnak a színe és az egyszerűsége miatt (igen, nekem kell az egyszerűség, bonyolultabb dolgokat könnyebben feladok) a Yabo színes lapos albumok közül az azúr-mimóza téglát választottam. Tetszik az azúr színben lévő vidámság, hogy kiemeli a ráragasztott képet, és szimbolizálja számomra a napsütést, a meleget, a nyarat!

A színes belső miatt egyszínű, de mégis vidám borítót szerettem volna, olyat, amit jó kézbe venni. Régóta szeretnék farmerral dolgozni, most eljött az ideje. Ezt folyékony ragasztóval ragasztottam a borítókra kívül, és belül is, de ott zsebként egy kisebb darabot. Mintás papírt nem is használtam többet az egész albumban, csak a borító belsején két kis maradék darabot, amiket az azúr lapokkal még beborítottam, így csak egy kis keret maradt belőlük.
Találtam itthon sárga csőszegecset, ezzel erősítettem meg a karikának vágott lukat.

 

 

 

Minden oldalt körberajzoltam fekete tűfilccel, még az eseménytelen napokhoz betett kis fehér papírt is. Ez egy rém egyszerű "technika", mégis minden albumnál beválik. Bekeretezi az oldalt, és egységbe foglalja a lapokat.

 

 

Díszítésként matricákat (echo park, kivéve a borítót az dear lizzy), chipboardokat (scrapfellow), és farmer darabkákat használtam, valamint egy horgolt virágot, és egy dear lizzy dekorgombot. A fotókat mattként hívattam elő, a vidám hangulatot szimbolizálva ferdén ragasztottam fel az oldalakra, körbe díszítettem. Nem sokat, csak pár apróságot. Mivel ez egy PL jellegű dolog, fontos szerepet kap a komment, és a dátum, amit helyenként sablonnal írtam fel, volt ahol matricából raktam ki, vagy csak simán ráírtam az oldalra.

Könnyen, gyorsan készíthető, és már szeretem visszalapozni  a hónap elejét! A hátsó zsebecskébe tett papírokra majd azt szeretném felírni, hogy a lányoknak mi volt a legemlékezetesebb ebben a hónapban. A hátsó borítóra csak az évszámot írtam, mert a borítón nem szerepel.

Vágj bele bátran egy hónapról-hónapra albumba. Ha nem görcsölsz rajta, hogy minden napot elkészíts, nem készítesz túl bonyolult oldalakat, igazán gyorsan és fesztelenül tudsz vele haladni.

Jó alkotást!

Dor

Gyors PL - az én smahbookom

Régóta nézegetem a Projekt Life albumokat, amiben minden napra jut egy mese, azaz a scrapperek egy-egy év minden napjáról készítenek egy kis kártyát, képpel vagy kommenttel, és azokat lefűzik egy speciális albumban. A folyamat a naplóíráshoz hasonlóan működik, ám kiegészül a hobbinkkal is.

Néztem sokáig, de sosem kezdtem bele. Egyszerűen azért, mert legtöbbször hetente sincs időm leülni alkotni, nemhogy naponta. Sajnos gyakran a gyerekek aranyköpései is feledésbe merülnek, bár azt azért fel szoktam firkálni a babanaplójukba (vagy a telefonomba és utólag kikeresem). Azonban hiába nem kezdtem bele, az irigykedés megmaradt bennem. Milyen jó lenne, ha gondolatátvitellel is lehetne alkotni! ;)

Még az év elejei PL kezdés cikkek és a scrap.hu PL cikke addig motoszkált a fejemben, míg kitaláltam, mire van nekem szükségem. Fogok egy színes albumot, és elkezdem ott, ahol éppen tartok. Nem feszengek, ha valami kimarad, mert tudom, hogy egy-egy morzsa is kedves lesz pár év múlva.
Ha megtartom a táncház belépőjegyét, ebbe ragasztom, ha a gyerekek aranyosat mondanak, beleírom, ha megkapok egy rendelést, ebbe írom az örömöm. És ha fotót szeretnék, akkor ide ragasztom (én otthon nyomtatok, mert az a leggyorsabb, bár valószínűleg nem tart örökké...).

Eddig eljutottam gondolatban, de itt megálltam: hogyan fogom rendszerezni? Az egyik napon csak egy mondat, a másikon egy fotó, hosszabb szöveggel vagy éppen pont semmi, mert nincs kedvem, erőm, lehetőségem minden napot megőrizni. Nos, úgy döntöttem, elkezdem, írok, ragasztok, ami mára vonatkozik, aztán dudlival (doodle = firka) körbekerítem, és következő nap, amikor bejegyzést fogok készíteni, ennek a vonalnak a másik felére írok. Szöveg patchwork lesz belőle. Ha pedig egy oldalon marad egy kis hely, mert a következő bejegyzés nagyobb területet kíván, akkor azt feltöltöm dekortapasszal, papírcsíkokkal vagy telefirkálom egyszerű jelekkel.

Miután mindezt kitaláltam, kaptam egy linket egy K&Company termékcsaládról, ami pont ugyanezt a célt szolgálja, és készítettek hozzá pár terméket is. A stílus (technika? formátum?) neve a SMASHBOOK, amikor egy egyszerű albumba beragasztod mindazt, amit a kincsesfiókba raknál, pár megjegyzéssel kiegészítve.
Azaz sikerült feltalálnom a spanyolviaszt! :-D

Nos, én maradok a színes lapos Yabo albumnál és az alkotós tolltartómnál! ;) A smashbookokkal az a bajom, hogy fix a vastagságuk, ha teletömöm, dundi lesz, ha plusz lapot (prospektust, borítékot) szeretnék beletenni, akkor csak beragasztani tudom. A gyűrűkbe viszont le tudom fűzni, ha plusz oldal kell bele, megoldom.

 

A napok, bejegyzések elválasztására elsősorban vonalakat használok: szövegbuborék, hullámos buborék, két keret között csíkok, vagy csak pici karikák vonalba rendezve.

Kétfajta tollat használok, mindkettő sötétbarna: tűfilc és filctoll. Azt hiszem, csak egyfajta színnel fogok írni az egész albumba, mert az eltérő méretű és témájú jegyzeteket az azonos szín némileg összefogja.

 

A témák elválasztásához a dekor tapasz is tökéletes. A bal oldali képen üresen hagytam a területet, a jobb oldalon a felső részt bekereteztem kicsi karikákkal.

 

Ha marad egy üres rész, és a következő bejegyzés hosszabb, az üres részt firkákkal is ki lehet tölteni. Egyszerű formákat variálok egymással: körök, négyzetek, vékony és vastag csíkok.

Még egy megjegyzés Neked, aki most arra gondolsz, hogy Te nem tudsz kézzel rajzolni! 1. De tudsz, csak egyszer valaki elhitette veled, hogy nem tudsz - de ez más kérdéskör ;) 2. Vonalzó mellett húzz 2 vonalat (esetleg két különböző tollal), és máris kész a keret a bejegyzés körül. Csak arra figyelj, hogy a vonalzó ne maszatolja el az éppen meghúzott vonalat, amikor arrébb rakod. Vagy tudod mit? Az se baj! Attól lesz ÉLETszerű az albumod!

Jó alkotást!

Borka

Iskolás is voltam

Írta és készítette: Ibu Design

Nem sok fényképem maradt általános iskolás koromból, de már régóta terveztem, hogy albumba szedjem az emlékeimet ebből az időszakból. 1990 és 98 között még nem volt digitális fényképezőgép se mobiltelefon. Kép csak akkor készült rólunk, ha fotóst hívtak valamilyen alkalomból. Még osztályfénykép se készült minden évben, sőt nekem a legtöbb sajnos el is tűnt azóta. Volt egy automata gépünk otthon, de azt csak a 8-os osztálykirándulásra vihettem magammal először.

Amikor ráakadtam a Graphic 45 An ABC Primer kollekciójára, egyből tudtam, hogy pont jó lesz ehhez a témához. Alapnak a Yabo kraft színeslapos négyzet albumot választottam, mert már eleve színesek a lapok, nem kell bevonni, kevés kiegészítő és díszítés is elég, hogy szép egységes albumot kapjunk! A barna háttér éppen harmonizált a választott papírkészletemmel.

Először is időrendi sorrendbe raktam a képeket, és beosztottam, melyik oldalra mi fog kerülni. Mindegyiknek lekerekítettem a szélét és úgy helyeztem az alátétekre, hogy szintén egy lekerekített sarkú négyzetet adjon ki a formája, mint az album maga.

Minden oldalon a saját tervezésű betűpecsétemmel készítettem el az oldal címeket. Lehet készen is betűkészleteket venni (pl. ilyet), de én gyártattam egy sajátot.
Ha nincs ilyen nyomdád, akkor gépeld be a címeket, használj nagy betűközt és nyomtasd ki vastag papírra, majd vágd körbe a betűket négyzet alakban, és mintha scrabble játékot játszanál, írd ki a szöveget az oldalra.

A helyi papírboltban találtam egy  ABC sablont, ennek segítségével készítettem el az ABC feliratokat. Vékony hegyű filccel körbe rajzoltam a betűk körvonalát, majd fehér temperával kifestettem.

Készítettem pecsétet házilag is. Erről már korábban olvashattatok. Én parafadugóra ragasztottam egy dekorgumiból vágott nyíl formát, majd distress tintával bélyegeztem.

Az iskolai hangulathoz a betűk mellett a számok is elengedhetetlenek. Ebből szilikonos bélyegzőm van, amivel 123 számokat pecsételtem. Kicsit rátoltam a nyíl (chevron) mintára, mert ha lejjebb kerül, akkor csak úgy lógna a levegőben.

A borítót először sima fekete fotókartonnal vontam be. Hasonló módon díszítettem, mint a belső oldalakat, itt is blokkosan rendeztem el a papírokat, és a külső sarkokat lekerekítettem. Az ABC sablonnal rajzoltam betűket, és a kicsi bélyegzővel nyomtam az évszámokat. Került még rá Scrapfellow chipboard.

A borító belsejére ragasztottam az elsős ellenőrző füzetem, meg van az összes 8-ig, de mindet azért nem akartam bele rakni. Bal oldalon pedig az iskolám látható, ebbe az épületbe jártam felső tagozatban, ez még mai napig így is néz ki.

Az elrendezést nem bonyolítottam túl. Az egyik oldal mentén egy kb. 6 cm-es csíkot tettem, erre került a kép, vagy az emlék. Köré pedig a fent bemutatott díszítési formák.

Ezek már 7.osztályban készültek az iskolai március 15-i ünnepségen ahol én is szerepeltem. Kivételes alkalom volt, nem voltam se jó szavaló, se énekkaros, még hangszeren se tanultam. Szerintem ez volt 8 év alatt az egyetlen alkalom amikor engem is ki választottak.

A másik oldalpáron a 24 órás kosárlabda, minden évben megrendezték a felsősöknek, ha éppen nem volt meccsünk éjszaka matracokon aludtunk az osztálytermekben. Nagyon jó kis buli volt!
Ezeken az oldalakon a háttérre blokkokat készítettem 2-féle papírból, belül összeérnek, külső sarkuk lekerekítve az album sarkának, és a már kerekített sarkú fotóknak megfelelően.

7. és 8. osztály vegyesen. Művészeti iskola révén először csak hangszereken lehetett tanulni, de amikor én voltam 7-es, beindult a képzőművészeti oktatás is. 8-ban már 4 szakköre is jártam: festészetre, kerámiára, grafikára és szobrászatra. Egyik évben naptárt jelentettek meg a munkáinkkal, amiben nekem 2 pasztell rajzom is szerepelt, ezek láthatóak a plussz lapokon. Bal oldalon a festészeti csoporttal vagyunk láthatóak Égerházy Imre bácsi festőművész műtermében, bal oldalon egy agyag Betlehem, amiből én készítettem Máriát és az egyik királyt, alatta pedig a karácsonyi koncerten vagyok látható, ahogy a kerámiáinkat áruljuk.

Remélem, tetszett az album. Vegyétek elő az általános iskolás képeket, amíg még emlékeztek, hogy kik vannak rajtuk, mikor, mi történt. Kellemes emlék lesz feldolgozni, újra felidézni, hogy milyen voltál 10-20-30 éve!

Jó alkotást!

Ibu

Emlékül... Nekem - így telt az Anyák napja

Írta és készítette: Erika

Az elmúlt években csak feljegyzéseim voltak az anyák napi eseményekről, vagy 1-2 scrap oldalam volt, pedig egy egész albumnyi élményt össze lehet írni! Ezért arra gondoltam, albumban örökítem meg ezeket a feledhetetlen pillanatokat! Kicsit féltem, hogy mi mindent tudok majd írni arra a temérdek mennyiségű kommentkártyára, amit terveztem, de valljuk be, irtó gyorsan megtelik!

Alapnak a Yabo színes lapos téglaalbumát választottam. A belső lapokat kettesével összeragasztottam, és egy kis nyílást vágtam bele, így tökéletes zsebes album készült belőle!
A papírkészlet, amiből dolgoztam, egy ideje már itt lapult a szekrényem mélyén. Eddig nem mertem hozzányúlni, mert igazán egyik témámba se vágott bele....eddig! Most azonnal tudtam, hogy ez lesz az amiből dolgozom! Bo bunny: Time piece klt, amihez voltak itthon scrap kreatúrás fogaskerekek. Így már tudtam is, most megpróbálok egy kicsit steampunk-osan alkotni! Se virágot, se egyéb kiegészítőt nem használtam csak dekor tapaszt (óraszerkezet, homokóra, írógép stb van rajta), fogaskerekeket, és magát a papírkészletet, no meg a feliratokat, amiket Anditól kaptam.
Az éleket Tim Holtz walnut stain és vintage photo tintapárnákkal maszatoltam.

Az albumalap két lemezkartonját, jó alaposan körbekentem walnut stain-nel, hogy ne tűnjön ki az alap szürke éle, majd kívül-belül ráragasztottam a sötétbarna alapot. Ezzel már meg is volt a fedő- és hátlap mindkét oldala, amit csak fel kellett öltöztetni. A scrapbook papírból vágtam rájuk egy-egy darabot, és a díszes papírokhoz már csak pár kiegészítőt tettem.

 

A borítót és a hátlapot egységesre készítettem, mert ezáltal még egységesebb az album. A választott 15x15 cm-es lapot megfeleztem, tintáztam és felragasztottam. A borítót chipboardokkal díszítettem: felirat és fogaskerekek, melyeket előzőleg walnut stainnel kezeltem. A hátoldalra csak a nevem került, pecsét formájában.

   

A borító és hátlap belső oldalára egy-egy zsebet ragasztottam, amikbe kommentkártyákat helyeztem. Dekorációnak egy címke és egy dekortapasz darab került rá. A zsebek egyike, egy véletlen malőr miatt, fejjel lefele lett felragasztva. De nem is nagy baj, hiszen ettől csak még izgalmasabb, és látványosabb! Az ilyen történésektől lesz még különlegesebb maga az album! Ebben a zsebben lévő tag-ek egyikére csíkokra írt szöveget ragasztottam fel. Az album minden tag-jére dekortapaszt ragasztottam fülnek.

Az album oldalait 2-félére készítettem, mert a lapok 2 oldala egységet alkot. A fő oldalon vannak a képek, címkék, zsebek, kommentek, a hátoldalon tag-ek, plusz képek, amiket még bele szerettem volna tenni. Mindezeket egy-egy fogaskerék fogja az albumba.

 

Ay első oldalra a gyerekeimről készült közös fotót tettem, melyet fényképésszel készíttettem. A címe azért is Adore. Mivel ez is zsebes oldal, így két kép és egy kommentkártya van benne. A nagy belső zsebben pedig további kommentkártya van, amire még több emlék került feljegyzésre.

Innentől kezdődnek az Anyák napi ünnepségek, természetesen időrendi sorrendben! Először Hunornál ünnepeltünk.

 

Ez az oldal azért is kapta a Dream címkét, mert egy álom vált azzal valóra, hogy egy lovas tortát kaptak a gyerekek. A csoportban lévő gyerekek nem biztos, hogy otthon kapnak tortát a szülinapjukkor, pláne egy ilyet! Ez is motivált amikor felvetettem a szülőknek ezt az ötletet. Nagyon sokáig viszont tényleg úgy tűnt, hogy csak álom marad, hiszen nem volt rá keret! Aztán, ahogy közeledett az év vége, egyre jobban szaporodott a csoportpénzünk, és sikerült a gyerekeket meglepni!!! Mondanom se kell, 5-10 percig csak nézegették, sóhajtoztak, a szülők, rokonok némelyike pedig fotózta ezt a 4,5 kg-os tortacsodát! Az óvónéni nem látta még őket ennyire örülni! Ez egy olyan élményként marad meg bennem, amit, míg élek, nem felejtek el! Ezért is került bele az albumba.

A gyerekek többször sorban álltak a sütiért, ami hihetetlen módon nem fogyott el, pedig 25 gyerek és 3 testvér evett belőle! Az én Hunorom is csak 4x állt sorba... nem mintha előtte nem evett volna itthon! Sőt, még azt a darabot is megette a földről, ami leesett! A példáját Tomi is követte, aki mellette ült. Mivel elméláztam a jelentet, így Hunis már régen felült, mire kattintottam. Így pedig csak Tomiról készült kompromittáló fotó! :)

Itt kezdődik Botond ünnepsége. Az album szerkezete továbbra is a fentebb leírt. Zsebet készítettem két lap összeragasztásával, elejére még egy kis zseb kerül.
Apa nagyon jól elkapta a pillanatot, mikor puszit adtam neki, a rózsáért cserébe.

  

Így akart jönni a bátyja Anyák napi ünnepségére!

Mamakoszorúban :)

Az album végén történeteket írtam Botondék fergeteges, 20 perces(!) műsoráról, majd az azt követő ünnepi előadásról.

Ide muszáj volt feliratot tenni, mert kicsi volt a fogaskerék.

Az óvónénik rettenetesen megríkattak minket! Úgy potyogott a könnyünk, mint a záporeső. Egy történetet meséltek el, mely egy megszületendő kisgyerek és Isten között zajlott le párbeszéd formájában. A kisgyerek fél, mert el kell válnia Istentől, nem lesz, aki vigyázzon rá, szeresse, óvja, de az Isten megvigasztalja, és elárulja neki, hogy egy Angyal lesz mellette, aki vigyázni, óvni, szeretni fogja, aki nem más, mint az Anya.

Kívánom, hogy hasonlóan szép élményekben legyen részetek, amit magatokkal tudtok vinni örökre egy ilyen albummal.

Jó alkotást!

Erika