Idézet - ami oldalt érdemel

Ma egy idézetet hoztam Nektek. Pár napja olvastam, és magával ragadott. Egy anya írta a lányáról, a lányának. Tökéletesen leírja az én anyai érzésemet. Védeni, óvni szeretném, hogy biztonsággal szárnyaljon...

Nagy szárnyakat szeretnék adni neked,

hogy szállj,

erőseket,

mint a karvalyé, hogy a szabadság

magasságában

könnyű szárnyalással

lebegni tudj,

és siklani

az élet színein át,

a csendben

meghallani a szelet,

és minden szót, melyből mesék születnek.

Emlékezz erre,

és élvezd a repülést

a tenger felett,

a fűszálakon át,

sőt - miért is ne?!-,

akár széttépett álmok között,

mert mindennek, még a zúzmara

jegének is értelme van.

Erős szárnyakat szeretnék adni neked,

hogy leküzd a távolságot,

a port, mely a szívedet szorítja,

és mindazt, mi aranynak látszik,

de amely valójában nem az.

Nagy szárnyakat szeretnék adni neked,

sűrű pelyheset,

hogy megóvjon, ha elvétenéd a repted,

és ha le is zuhansz,

ne essen bajod.

Íme hát a szárnyak, melyeket adni szeretnék neked,

de nem lehet,

mert csak te vagy, ki magadnak őket megteremtheted.

Ornella Fiorini 

Lányomnak 

(fordította:Erdős Olga)

Boldog alkotást kívánok!

Borka