Gyors PL - az én smahbookom

Régóta nézegetem a Projekt Life albumokat, amiben minden napra jut egy mese, azaz a scrapperek egy-egy év minden napjáról készítenek egy kis kártyát, képpel vagy kommenttel, és azokat lefűzik egy speciális albumban. A folyamat a naplóíráshoz hasonlóan működik, ám kiegészül a hobbinkkal is.

Néztem sokáig, de sosem kezdtem bele. Egyszerűen azért, mert legtöbbször hetente sincs időm leülni alkotni, nemhogy naponta. Sajnos gyakran a gyerekek aranyköpései is feledésbe merülnek, bár azt azért fel szoktam firkálni a babanaplójukba (vagy a telefonomba és utólag kikeresem). Azonban hiába nem kezdtem bele, az irigykedés megmaradt bennem. Milyen jó lenne, ha gondolatátvitellel is lehetne alkotni! ;)

Még az év elejei PL kezdés cikkek és a scrap.hu PL cikke addig motoszkált a fejemben, míg kitaláltam, mire van nekem szükségem. Fogok egy színes albumot, és elkezdem ott, ahol éppen tartok. Nem feszengek, ha valami kimarad, mert tudom, hogy egy-egy morzsa is kedves lesz pár év múlva.
Ha megtartom a táncház belépőjegyét, ebbe ragasztom, ha a gyerekek aranyosat mondanak, beleírom, ha megkapok egy rendelést, ebbe írom az örömöm. És ha fotót szeretnék, akkor ide ragasztom (én otthon nyomtatok, mert az a leggyorsabb, bár valószínűleg nem tart örökké...).

Eddig eljutottam gondolatban, de itt megálltam: hogyan fogom rendszerezni? Az egyik napon csak egy mondat, a másikon egy fotó, hosszabb szöveggel vagy éppen pont semmi, mert nincs kedvem, erőm, lehetőségem minden napot megőrizni. Nos, úgy döntöttem, elkezdem, írok, ragasztok, ami mára vonatkozik, aztán dudlival (doodle = firka) körbekerítem, és következő nap, amikor bejegyzést fogok készíteni, ennek a vonalnak a másik felére írok. Szöveg patchwork lesz belőle. Ha pedig egy oldalon marad egy kis hely, mert a következő bejegyzés nagyobb területet kíván, akkor azt feltöltöm dekortapasszal, papírcsíkokkal vagy telefirkálom egyszerű jelekkel.

Miután mindezt kitaláltam, kaptam egy linket egy K&Company termékcsaládról, ami pont ugyanezt a célt szolgálja, és készítettek hozzá pár terméket is. A stílus (technika? formátum?) neve a SMASHBOOK, amikor egy egyszerű albumba beragasztod mindazt, amit a kincsesfiókba raknál, pár megjegyzéssel kiegészítve.
Azaz sikerült feltalálnom a spanyolviaszt! :-D

Nos, én maradok a színes lapos Yabo albumnál és az alkotós tolltartómnál! ;) A smashbookokkal az a bajom, hogy fix a vastagságuk, ha teletömöm, dundi lesz, ha plusz lapot (prospektust, borítékot) szeretnék beletenni, akkor csak beragasztani tudom. A gyűrűkbe viszont le tudom fűzni, ha plusz oldal kell bele, megoldom.

 

A napok, bejegyzések elválasztására elsősorban vonalakat használok: szövegbuborék, hullámos buborék, két keret között csíkok, vagy csak pici karikák vonalba rendezve.

Kétfajta tollat használok, mindkettő sötétbarna: tűfilc és filctoll. Azt hiszem, csak egyfajta színnel fogok írni az egész albumba, mert az eltérő méretű és témájú jegyzeteket az azonos szín némileg összefogja.

 

A témák elválasztásához a dekor tapasz is tökéletes. A bal oldali képen üresen hagytam a területet, a jobb oldalon a felső részt bekereteztem kicsi karikákkal.

 

Ha marad egy üres rész, és a következő bejegyzés hosszabb, az üres részt firkákkal is ki lehet tölteni. Egyszerű formákat variálok egymással: körök, négyzetek, vékony és vastag csíkok.

Még egy megjegyzés Neked, aki most arra gondolsz, hogy Te nem tudsz kézzel rajzolni! 1. De tudsz, csak egyszer valaki elhitette veled, hogy nem tudsz - de ez más kérdéskör ;) 2. Vonalzó mellett húzz 2 vonalat (esetleg két különböző tollal), és máris kész a keret a bejegyzés körül. Csak arra figyelj, hogy a vonalzó ne maszatolja el az éppen meghúzott vonalat, amikor arrébb rakod. Vagy tudod mit? Az se baj! Attól lesz ÉLETszerű az albumod!

Jó alkotást!

Borka