2013. június 27., csütörtök

Gyors PL - az én smahbookom

Régóta nézegetem a Projekt Life albumokat, amiben minden napra jut egy mese, azaz a scrapperek egy-egy év minden napjáról készítenek egy kis kártyát, képpel vagy kommenttel, és azokat lefűzik egy speciális albumban. A folyamat a naplóíráshoz hasonlóan működik, ám kiegészül a hobbinkkal is.
Néztem sokáig, de sosem kezdtem bele. Egyszerűen azért, mert legtöbbször hetente sincs időm leülni alkotni, nemhogy naponta. Sajnos gyakran a gyerekek aranyköpései is feledésbe merülnek, bár azt azért fel szoktam firkálni a babanaplójukba (vagy a telefonomba és utólag kikeresem). Azonban hiába nem kezdtem bele, az irigykedés megmaradt bennem. Milyen jó lenne, ha gondolatátvitellel is lehetne alkotni! ;)

Még az év elejei PL kezdés cikkek és a scrap.hu PL cikke addig motoszkált a fejemben, míg kitaláltam, mire van nekem szükségem. Fogok egy színes albumot, és elkezdem ott, ahol éppen tartok. Nem feszengek, ha valami kimarad, mert tudom, hogy egy-egy morzsa is kedves lesz pár év múlva.
Ha megtartom a táncház belépőjegyét, ebbe ragasztom, ha a gyerekek aranyosat mondanak, beleírom, ha megkapok egy rendelést, ebbe írom az örömöm. És ha fotót szeretnék, akkor ide ragasztom (én otthon nyomtatok, mert az a leggyorsabb, bár valószínűleg nem tart örökké...).


Eddig eljutottam gondolatban, de itt megálltam: hogyan fogom rendszerezni? Az egyik napon csak egy mondat, a másikon egy fotó, hosszabb szöveggel vagy éppen pont semmi, mert nincs kedvem, erőm, lehetőségem minden napot megőrizni. Nos, úgy döntöttem, elkezdem, írok, ragasztok, ami mára vonatkozik, aztán dudlival (doodle = firka) körbekerítem, és következő nap, amikor bejegyzést fogok készíteni, ennek a vonalnak a másik felére írok. Szöveg patchwork lesz belőle. Ha pedig egy oldalon marad egy kis hely, mert a következő bejegyzés nagyobb területet kíván, akkor azt feltöltöm dekortapasszal, papírcsíkokkal vagy telefirkálom egyszerű jelekkel.


Miután mindezt kitaláltam, kaptam egy linket egy K&Company termékcsaládról, ami pont ugyanezt a célt szolgálja, és készítettek hozzá pár terméket is. A stílus (technika? formátum?) neve a SMASHBOOK, amikor egy egyszerű albumba beragasztod mindazt, amit a kincsesfiókba raknál, pár megjegyzéssel kiegészítve.
Azaz sikerült feltalálnom a spanyolviaszt! :-D

Nos, én maradok a színes lapos Yabo albumnál és az alkotós tolltartómnál! ;) A smashbookokkal az a bajom, hogy fix a vastagságuk, ha teletömöm, dundi lesz, ha plusz lapot (prospektust, borítékot) szeretnék beletenni, akkor csak beragasztani tudom. A gyűrűkbe viszont le tudom fűzni, ha plusz oldal kell bele, megoldom.

 

A napok, bejegyzések elválasztására elsősorban vonalakat használok: szövegbuborék, hullámos buborék, két keret között csíkok, vagy csak pici karikák vonalba rendezve.
Kétfajta tollat használok, mindkettő sötétbarna: tűfilc és filctoll. Azt hiszem, csak egyfajta színnel fogok írni az egész albumba, mert az eltérő méretű és témájú jegyzeteket az azonos szín némileg összefogja.

 

A témák elválasztásához a dekor tapasz is tökéletes. A bal oldali képen üresen hagytam a területet, a jobb oldalon a felső részt bekereteztem kicsi karikákkal.

 

Ha marad egy üres rész, és a következő bejegyzés hosszabb, az üres részt firkákkal is ki lehet tölteni. Egyszerű formákat variálok egymással: körök, négyzetek, vékony és vastag csíkok.


Még egy megjegyzés Neked, aki most arra gondolsz, hogy Te nem tudsz kézzel rajzolni! 1. De tudsz, csak egyszer valaki elhitette veled, hogy nem tudsz - de ez más kérdéskör ;) 2. Vonalzó mellett húzz 2 vonalat (esetleg két különböző tollal), és máris kész a keret a bejegyzés körül. Csak arra figyelj, hogy a vonalzó ne maszatolja el az éppen meghúzott vonalat, amikor arrébb rakod. Vagy tudod mit? Az se baj! Attól lesz ÉLETszerű az albumod!


Jó alkotást!
Borka

2013. június 20., csütörtök

Receptes filofax album

Az album elkészítésének tiszta munkaideje kb. 6-7 óra volt, mégis 2,5 év alatt sikerült befejeznem.
A nagylányomnak készítettem egy olyan receptes filofax albumot, amiben összegyűjtheti majd a kedvenc ételreceptjeit.



Az album kicsit vintage stílusú, de közben mégsem. Van néhány vidám színekben pompázó oldal is, ám az elő- és hátlapon a barna-drapp-bordó színek dominálnak. Amikor ezt az antikolt "étkészletet" megláttam a hobby boltban, rögtön beleszerettem, gyakorlatilag innen indult az album ötlete a fejemben. :) A fém díszeknél én mindig kicsit több folyékony ragasztót használok, mint normál esetben, hiszen ezek a díszítőelemek nehezebbek az átlagos scrapbook-os díszeknél.
Egy kraft kartonra keretet pecsételtem és körbevágtam, majd Yabo bordó címkére rögzítettem két kicsi miltonkapoccsal.
A csipke szalagot is folyékony ragasztóval rögzítettem, sűrűn apró pöttyöket nyomva a mintára, a horgolt virágot pedig kétoldalas ragasztóval.


Az alapkoncepció az volt, hogy az oldalak egyik felére került az, hogy milyen típusú étel, a hátoldalra pedig egy-egy zseb kerül, amibe a recepteket tartalmazó cetliket lehet majd tenni.


 Az első oldalon egy méricskélést megkönnyítő "puska" van. Természetesen az ételsor a levesekkel kezdődik. A betűmintás papírra maradék scrapbook papír csíkokból válogattam, erre tettem a pecsételt-körbevágott keret mintás papírt, végül a műanyag díszeket. Mivel a világos háttéren nem lett volna kontúros a világos dísz - a fénykép alátétekhez hasonlóan - készítettem mindkettőnek alátétet.


A hátoldalon a zsebet egy 12x15 cm-es scrapbook papírból készítettem. Két oldalon bígeltem (bekarcoltam a hajtásvonalat) 1cm-nél, 1,5 cm-nél és 2 cm-nél, aztán cikkcakkba hajtogattam úgy, hogy a mintás oldal mögé hajtódjanak a szélek. Az alsó élnél és a két oldalon a legalsó hajtogatott szélen kétoldalas ragasztóval rögzítettem, így növeltem a zseb befogadóképességét.
A bolhapiacon vett csipke alátétet óvatosan folyékony ragasztó pöttyökkel rögzítettem, erre került a kanál, amit a fent leírt módon rögzítettem. Itt is Yabo címkére írtam, amire fém "kütyüket" (talán ékszer alkatrésznek árusították) ragasztottam két oldalon, mintha ezzel rögzítettem volna a címkét.


Az egytál ételek oldalra nem tettem mást, mint az internetről letöltött, kinyomtatott és repesztőlakkal bekent lábos és serpenyő formát, nem akartam a mintás papírt jobban eltakarni további díszítéssel.


A desszertes oldalt nem bírtam vintage stílusban elkészíteni, habos-sütis színeket használtam. A bal felső sarokba egy kicsit elrontott, halvány pecsételést javítottam azzal, hogy körberajzoltam, majd fényes akrilfestékkel kifestettem a mintát. A végeredmény jobban tetszik, mint amilyen a pecsételés lett volna tökéletes voltában.  A lila Yabo címke, a muffin mintás papírból kivágott díszek és a kedvencem, a kötényke mind erősítik a romantikus hangulatot.


Az utolsó oldalpárnál visszatértem a régies stílushoz. A bal oldal alapjául szolgáló írásos papírt visszahoztam a zseben és a jobb oldali dísz csíkon is, ezzel téve még egységesebbé az oldalpárt.
Az utolsó oldalon pedig "végszükség esetére" kerülhet néhány étterem, étel házhoz szállító cég elérhetősége. :)


Ezt az albumot üresen adtam át, és majd a lányom tölti meg receptekkel. De természetesen "készre" is el lehet készíteni, ekkor a zsebekbe hasonló stílusú kártyákra írd a recepteket. Jó, ha fényképet is teszel rájuk!

Jó étvágyat és jó alkotást kívánok!
Jovi

2013. június 13., csütörtök

10 év vintage emlékalbum

írta és készítette: Bíró Timi

Az album címe már tükrözi a tartalmát is, azaz egy 10. évfordulós ajándékot készítettem. Úgy gondoltam, hogy erre a napra scrapbookos formában foglalom össze az emlékeinket, egy-egy, az adott évhez kötődő közös fényképpel. Ez az ajándék bármikor levehető a polcról, fellapozható, elfér a tenyeremen, mégis sok-sok emlék rejlik benne, amelyek fontosak számunkra.
Az album alapjának a kedvencemet a Yabo tégla albumot választottam.


  
Kraft alapkartonokból kivágtam az album háttereit, majd felragasztottam.
Az albumot nem az eredeti formában, hanem függőlegesen használtam, így az albumkarika helyének új lyukakat is készítettem.


Az ajándék  megjelenéséhez, külsejéhez a vintagestílust választottam.
Szeretem ezt a dizájnt, a régies, kopottas struktúrát és a barna, megsárgult színvilágot. A fényképek színeit is ehhez igazítottam, hogy még egységesebb, harmonikusabb legyen az ajándék. (Öregítésről itt is olvashatsz.)
Eleinte nem tudtam, hogy a sötétebb vagy a világosabb tinta illik-e a BoBunny-Et cetera 15x15cm-es papírjaihoz, így egy darabka kartonon kirpóbáltam az alábbi kollázson látható módon. Döntés után pedig Tim Holz Distresser-rel öregítettem a papírok széleit, majd TH Distress Ink-Scattered Straw  színű tintával és szivacsos applikátor segítségével tintáztam is azokat.


   
Az egyik albumoldalra készítettem egy felnyitható részt, amelyen a közös dalunk szövege található meg. A számítógép Microsoft Word programjával megszerkesztettem a szöveget. 



Tudtam, hogy melyik oldalra fog kerülni, így jobbra igazítottam mindent, majd kinyomtattam. Ezután lámpa elé tartottam és ráhelyeztem a kiválasztott scrapbook papírt, amely széleit bejelöltem. Két pici kétoldalas ragasztóval az A/4-es papírra a jelöléshez rögzítettem, majd újra nyomtattam a szöveget, ami így már a megfelelő helyen a scrapbook papírra került.
(Figyelem, a fent leírtakat a nyomtató gyártói valószínűleg nem javasolnák. Nekünk még sosem történt semmi baj egyik nyomtatóval se, de csak saját felelősségre próbáljátok ki!)
  

  
A széleket sarokkerekítővel formára vágtam. Ha nincs ilyen lyukasztód, a hátlapon ceruzával rajzold meg az íveket, és manikűr-, vagy sziluett vágó ollóval vágd le.

 
 
Az albumot a kapcsolat elején készült régi képekkel kezdtem, majd évről évre folytattam. Egy oldalon, egy évet örökítettem meg, amihez egy kommentkártya alakú formalyukasztóval apró címkéket készítettem. Tintáztam, majd szilikonbélyegzővel dátumoztam.
  


A borítóra egy filmcsíkot helyeztem, ezzel is jelezve, hogy „a film pereg tovább”. A szalagot Yabo kicsi félgömb szegeccsel rögzítettem. A 10-es számot pedig chipboardra helyeztem.
A belső részt Glossy Accents ragasztóval kentem be, amely tulajdonsága, hogy száradás után  domború és fényes felületű marad, a bélyegszerű széleket pedig Glossy Crackle Accents repesztőlakk ragasztóval öregítettem.

  
A fényképek alá több helyen elhelyeztem Yabo kraft címkéket, de az egyik oldalon magára a címkére is nyomtattam a fényképet. (szintén nem volt még gondunk vele, de saját felelősségre ajánljuk!) A címkéket csőszegeccsel szegecseltem. 





Remélem ti is megőrzitek valamilyen formában a fontos pillanatokat!

„Az emlék az egyetlen dolog, amit soha nem vehet el tőlünk senki!”

                                                                                              Jó alkotást kívánok!
                                                                                                          Timi

2013. június 6., csütörtök

Iskolás is voltam

Írta és készítette: Ibu Design

Nem sok fényképem maradt általános iskolás koromból, de már régóta terveztem, hogy albumba szedjem az emlékeimet ebből az időszakból. 1990 és 98 között még nem volt digitális fényképezőgép se mobiltelefon. Kép csak akkor készült rólunk, ha fotóst hívtak valamilyen alkalomból. Még osztályfénykép se készült minden évben, sőt nekem a legtöbb sajnos el is tűnt azóta. Volt egy automata gépünk otthon, de azt csak a 8-os osztálykirándulásra vihettem magammal először.


Amikor ráakadtam a Graphic 45 An ABC Primer kollekciójára, egyből tudtam, hogy pont jó lesz ehhez a témához. Alapnak a Yabo kraft színeslapos négyzet albumot választottam, mert már eleve színesek a lapok, nem kell bevonni, kevés kiegészítő és díszítés is elég, hogy szép egységes albumot kapjunk! A barna háttér éppen harmonizált a választott papírkészletemmel.


Először is időrendi sorrendbe raktam a képeket, és beosztottam, melyik oldalra mi fog kerülni. Mindegyiknek lekerekítettem a szélét és úgy helyeztem az alátétekre, hogy szintén egy lekerekített sarkú négyzetet adjon ki a formája, mint az album maga.


Minden oldalon a saját tervezésű betűpecsétemmel készítettem el az oldal címeket. Lehet készen is betűkészleteket venni (pl. ilyet), de én gyártattam egy sajátot.
Ha nincs ilyen nyomdád, akkor gépeld be a címeket, használj nagy betűközt és nyomtasd ki vastag papírra, majd vágd körbe a betűket négyzet alakban, és mintha scrabble játékot játszanál, írd ki a szöveget az oldalra.


A helyi papírboltban találtam egy  ABC sablont, ennek segítségével készítettem el az ABC feliratokat. Vékony hegyű filccel körbe rajzoltam a betűk körvonalát, majd fehér temperával kifestettem.


Készítettem pecsétet házilag is. Erről már korábban olvashattatok. Én parafadugóra ragasztottam egy dekorgumiból vágott nyíl formát, majd distress tintával bélyegeztem.


Az iskolai hangulathoz a betűk mellett a számok is elengedhetetlenek. Ebből szilikonos bélyegzőm van, amivel 123 számokat pecsételtem. Kicsit rátoltam a nyíl (chevron) mintára, mert ha lejjebb kerül, akkor csak úgy lógna a levegőben.


A borítót először sima fekete fotókartonnal vontam be. Hasonló módon díszítettem, mint a belső oldalakat, itt is blokkosan rendeztem el a papírokat, és a külső sarkokat lekerekítettem. Az ABC sablonnal rajzoltam betűket, és a kicsi bélyegzővel nyomtam az évszámokat. Került még rá Scrapfellow chipboard.


A borító belsejére ragasztottam az elsős ellenőrző füzetem, meg van az összes 8-ig, de mindet azért nem akartam bele rakni. Bal oldalon pedig az iskolám látható, ebbe az épületbe jártam felső tagozatban, ez még mai napig így is néz ki.



Az elrendezést nem bonyolítottam túl. Az egyik oldal mentén egy kb. 6 cm-es csíkot tettem, erre került a kép, vagy az emlék. Köré pedig a fent bemutatott díszítési formák.



Ezek már 7.osztályban készültek az iskolai március 15-i ünnepségen ahol én is szerepeltem. Kivételes alkalom volt, nem voltam se jó szavaló, se énekkaros, még hangszeren se tanultam. Szerintem ez volt 8 év alatt az egyetlen alkalom amikor engem is ki választottak.
A másik oldalpáron a 24 órás kosárlabda, minden évben megrendezték a felsősöknek, ha éppen nem volt meccsünk éjszaka matracokon aludtunk az osztálytermekben. Nagyon jó kis buli volt!
Ezeken az oldalakon a háttérre blokkokat készítettem 2-féle papírból, belül összeérnek, külső sarkuk lekerekítve az album sarkának, és a már kerekített sarkú fotóknak megfelelően.


7. és 8. osztály vegyesen. Művészeti iskola révén először csak hangszereken lehetett tanulni, de amikor én voltam 7-es, beindult a képzőművészeti oktatás is. 8-ban már 4 szakköre is jártam: festészetre, kerámiára, grafikára és szobrászatra. Egyik évben naptárt jelentettek meg a munkáinkkal, amiben nekem 2 pasztell rajzom is szerepelt, ezek láthatóak a plussz lapokon. Bal oldalon a festészeti csoporttal vagyunk láthatóak Égerházy Imre bácsi festőművész műtermében, bal oldalon egy agyag Betlehem, amiből én készítettem Máriát és az egyik királyt, alatta pedig a karácsonyi koncerten vagyok látható, ahogy a kerámiáinkat áruljuk.






Remélem, tetszett az album. Vegyétek elő az általános iskolás képeket, amíg még emlékeztek, hogy kik vannak rajtuk, mikor, mi történt. Kellemes emlék lesz feldolgozni, újra felidézni, hogy milyen voltál 10-20-30 éve!

Jó alkotást!
Ibu