10 év vintage emlékalbum

írta és készítette: Bíró Timi

Az album címe már tükrözi a tartalmát is, azaz egy 10. évfordulós ajándékot készítettem. Úgy gondoltam, hogy erre a napra scrapbookos formában foglalom össze az emlékeinket, egy-egy, az adott évhez kötődő közös fényképpel. Ez az ajándék bármikor levehető a polcról, fellapozható, elfér a tenyeremen, mégis sok-sok emlék rejlik benne, amelyek fontosak számunkra.

Az album alapjának a kedvencemet a Yabo tégla albumot választottam.

  

Kraft alapkartonokból kivágtam az album háttereit, majd felragasztottam.

Az albumot nem az eredeti formában, hanem függőlegesen használtam, így az albumkarika helyének új lyukakat is készítettem.

Az ajándék  megjelenéséhez, külsejéhez a vintagestílust választottam.

Szeretem ezt a dizájnt, a régies, kopottas struktúrát és a barna, megsárgult színvilágot. A fényképek színeit is ehhez igazítottam, hogy még egységesebb, harmonikusabb legyen az ajándék. (Öregítésről itt is olvashatsz.)

Eleinte nem tudtam, hogy a sötétebb vagy a világosabb tinta illik-e a BoBunny-Et cetera 15x15cm-es papírjaihoz, így egy darabka kartonon kirpóbáltam az alábbi kollázson látható módon. Döntés után pedig Tim Holz Distresser-rel öregítettem a papírok széleit, majd TH Distress Ink-Scattered Straw  színű tintával és szivacsos applikátor segítségével tintáztam is azokat.

   

Az egyik albumoldalra készítettem egy felnyitható részt, amelyen a közös dalunk szövege található meg. A számítógép Microsoft Word programjával megszerkesztettem a szöveget. 

Tudtam, hogy melyik oldalra fog kerülni, így jobbra igazítottam mindent, majd kinyomtattam. Ezután lámpa elé tartottam és ráhelyeztem a kiválasztott scrapbook papírt, amely széleit bejelöltem. Két pici kétoldalas ragasztóval az A/4-es papírra a jelöléshez rögzítettem, majd újra nyomtattam a szöveget, ami így már a megfelelő helyen a scrapbook papírra került.

(Figyelem, a fent leírtakat a nyomtató gyártói valószínűleg nem javasolnák. Nekünk még sosem történt semmi baj egyik nyomtatóval se, de csak saját felelősségre próbáljátok ki!)

  

  

A széleket sarokkerekítővel formára vágtam. Ha nincs ilyen lyukasztód, a hátlapon ceruzával rajzold meg az íveket, és manikűr-, vagy sziluett vágó ollóval vágd le.

 

 

Az albumot a kapcsolat elején készült régi képekkel kezdtem, majd évről évre folytattam. Egy oldalon, egy évet örökítettem meg, amihez egy kommentkártya alakú formalyukasztóval apró címkéket készítettem. Tintáztam, majd szilikonbélyegzővel dátumoztam.

  

A borítóra egy filmcsíkot helyeztem, ezzel is jelezve, hogy „a film pereg tovább”. A szalagot Yabo kicsi félgömb szegeccsel rögzítettem. A 10-es számot pedig chipboardra helyeztem.

A belső részt Glossy Accents ragasztóval kentem be, amely tulajdonsága, hogy száradás után  domború és fényes felületű marad, a bélyegszerű széleket pedig Glossy Crackle Accents repesztőlakk ragasztóval öregítettem.

  

A fényképek alá több helyen elhelyeztem Yabo kraft címkéket, de az egyik oldalon magára a címkére is nyomtattam a fényképet. (szintén nem volt még gondunk vele, de saját felelősségre ajánljuk!) A címkéket csőszegeccsel szegecseltem. 

Remélem ti is megőrzitek valamilyen formában a fontos pillanatokat!

„Az emlék az egyetlen dolog, amit soha nem vehet el tőlünk senki!”

                                                                                              Jó alkotást kívánok!

                                                                                                          Timi

Iskolás is voltam

Írta és készítette: Ibu Design

Nem sok fényképem maradt általános iskolás koromból, de már régóta terveztem, hogy albumba szedjem az emlékeimet ebből az időszakból. 1990 és 98 között még nem volt digitális fényképezőgép se mobiltelefon. Kép csak akkor készült rólunk, ha fotóst hívtak valamilyen alkalomból. Még osztályfénykép se készült minden évben, sőt nekem a legtöbb sajnos el is tűnt azóta. Volt egy automata gépünk otthon, de azt csak a 8-os osztálykirándulásra vihettem magammal először.

Amikor ráakadtam a Graphic 45 An ABC Primer kollekciójára, egyből tudtam, hogy pont jó lesz ehhez a témához. Alapnak a Yabo kraft színeslapos négyzet albumot választottam, mert már eleve színesek a lapok, nem kell bevonni, kevés kiegészítő és díszítés is elég, hogy szép egységes albumot kapjunk! A barna háttér éppen harmonizált a választott papírkészletemmel.

Először is időrendi sorrendbe raktam a képeket, és beosztottam, melyik oldalra mi fog kerülni. Mindegyiknek lekerekítettem a szélét és úgy helyeztem az alátétekre, hogy szintén egy lekerekített sarkú négyzetet adjon ki a formája, mint az album maga.

Minden oldalon a saját tervezésű betűpecsétemmel készítettem el az oldal címeket. Lehet készen is betűkészleteket venni (pl. ilyet), de én gyártattam egy sajátot.
Ha nincs ilyen nyomdád, akkor gépeld be a címeket, használj nagy betűközt és nyomtasd ki vastag papírra, majd vágd körbe a betűket négyzet alakban, és mintha scrabble játékot játszanál, írd ki a szöveget az oldalra.

A helyi papírboltban találtam egy  ABC sablont, ennek segítségével készítettem el az ABC feliratokat. Vékony hegyű filccel körbe rajzoltam a betűk körvonalát, majd fehér temperával kifestettem.

Készítettem pecsétet házilag is. Erről már korábban olvashattatok. Én parafadugóra ragasztottam egy dekorgumiból vágott nyíl formát, majd distress tintával bélyegeztem.

Az iskolai hangulathoz a betűk mellett a számok is elengedhetetlenek. Ebből szilikonos bélyegzőm van, amivel 123 számokat pecsételtem. Kicsit rátoltam a nyíl (chevron) mintára, mert ha lejjebb kerül, akkor csak úgy lógna a levegőben.

A borítót először sima fekete fotókartonnal vontam be. Hasonló módon díszítettem, mint a belső oldalakat, itt is blokkosan rendeztem el a papírokat, és a külső sarkokat lekerekítettem. Az ABC sablonnal rajzoltam betűket, és a kicsi bélyegzővel nyomtam az évszámokat. Került még rá Scrapfellow chipboard.

A borító belsejére ragasztottam az elsős ellenőrző füzetem, meg van az összes 8-ig, de mindet azért nem akartam bele rakni. Bal oldalon pedig az iskolám látható, ebbe az épületbe jártam felső tagozatban, ez még mai napig így is néz ki.

Az elrendezést nem bonyolítottam túl. Az egyik oldal mentén egy kb. 6 cm-es csíkot tettem, erre került a kép, vagy az emlék. Köré pedig a fent bemutatott díszítési formák.

Ezek már 7.osztályban készültek az iskolai március 15-i ünnepségen ahol én is szerepeltem. Kivételes alkalom volt, nem voltam se jó szavaló, se énekkaros, még hangszeren se tanultam. Szerintem ez volt 8 év alatt az egyetlen alkalom amikor engem is ki választottak.

A másik oldalpáron a 24 órás kosárlabda, minden évben megrendezték a felsősöknek, ha éppen nem volt meccsünk éjszaka matracokon aludtunk az osztálytermekben. Nagyon jó kis buli volt!
Ezeken az oldalakon a háttérre blokkokat készítettem 2-féle papírból, belül összeérnek, külső sarkuk lekerekítve az album sarkának, és a már kerekített sarkú fotóknak megfelelően.

7. és 8. osztály vegyesen. Művészeti iskola révén először csak hangszereken lehetett tanulni, de amikor én voltam 7-es, beindult a képzőművészeti oktatás is. 8-ban már 4 szakköre is jártam: festészetre, kerámiára, grafikára és szobrászatra. Egyik évben naptárt jelentettek meg a munkáinkkal, amiben nekem 2 pasztell rajzom is szerepelt, ezek láthatóak a plussz lapokon. Bal oldalon a festészeti csoporttal vagyunk láthatóak Égerházy Imre bácsi festőművész műtermében, bal oldalon egy agyag Betlehem, amiből én készítettem Máriát és az egyik királyt, alatta pedig a karácsonyi koncerten vagyok látható, ahogy a kerámiáinkat áruljuk.

Remélem, tetszett az album. Vegyétek elő az általános iskolás képeket, amíg még emlékeztek, hogy kik vannak rajtuk, mikor, mi történt. Kellemes emlék lesz feldolgozni, újra felidézni, hogy milyen voltál 10-20-30 éve!

Jó alkotást!

Ibu

Balaton album - az emlékek méltó megőrzése

Ezt az albumot Réka még tavaly készítette, de mire meg tudtam volna mutatni Nektek, már annyira benne jártunk az őszben, hogy nem volt szívem a ragyogó nyári képeket bemutatni! Mostanában sem igazán nyári az időjárás, de most még van rá esélyünk, hogy megjavul! ;)

Az album alapja 8 lapos Yabo tégla album, azonban Réka elforgatta, új helyre ütött lyukakat, így készült az álló album. A karikákat pedig szépséges spárgával helyettesítette. Ezzel egyrészt erősítette az album kraft stílusát, másrészt nem kellett a karika méretéhez igazítani az album vastagságát. Fontos figyelni ilyenkor, hogy a madzag ne legyen túl feszes, lapozható maradjon az album. További lehetőség, hogy a külső lapok lyukait csőszegeccsel erősítette meg Réka. Ezek vannak leginkább kitéve a feszítésnek, ezért a madzag hamarabb kikezdi a lyukakat, amit a csőszegeccsel megakadályozhatunk.

Nagyon szeretem, amikor egy albumban nem csupán a fényképek, hanem a valódi emlékek is helyet kapnak, azokból készülnek a díszítő elemek. Belépőjegyek, utazási papírok, térkép, sőt akár egy jégkrémpálcika is helyet kaphat az albumban. Ettől lesz saját az album!

A lapokat először ki kell lyukasztani, majd bevonni kraft kartonnal. A lemezkartont elsősorban kalapácsos lyukasztóval érdemes lyukasztani, ennek hiányában irodai vagy kalauzlyukasztóval is elkészíthetitek, ez esetben is figyeljetek, hogy 1 cm távolságra legyenek a lyukak a lap szélétől. Valamint ne felejtsétek a bevont lapot újra lyukasztani, mielőtt a másik oldalát is bevonjátok!

 

A fotók és tárgyak mellett minden oldalon kapjon helyet a kommentár. Mi történt, mire gondoltatok, milyen vicces vagy éppen tanulságos eset történt Veletek. És persze mindenképpen jelenjen meg a pontos dátum és helyszín is. A "melyik nap is volt ez?" kérdésre a nyaralás után még pár hónapig tudunk válaszolni, utána összefolynak az emlékek. És ne feledjük, milyen jó lesz gyerekeinknek megmutatni 20 év múlva: én ezt csináltam július 20-án, amikor annyi idős voltam, mint Te!

Ezeket a részleteket lehet írni kézzel, vagy betű bélyegzővel, nyomtathatjuk színes kartonra, kiírhatjuk dymo-val, bármelyiket választjuk a cél ugyanaz: dokumentálni a fényképeket.

 

A legjobb fotókat előhívathatjuk nagyobb méretben is, nem muszáj a keskeny album méretéhez igazodni. Azokat a képeket, amik középen jól elvághatóak, anélkül, hogy valaki arcába vagy más fontos részbe vágnánk, bátran tehetjük kétoldalassá. Az elhelyezésnél azt is figyelembe kell venni, hogy a lukak és az albumkötöző madzag se essen rossz helyre.

Íme a kedvenc oldalpárom! Egy kétoldalas fotó, egy jégkrémpálcika, pár sor és egy darab keskeny filmszalag. Semmi különös, mégis áthozza a tökéletes pillanat érzését!

 

A prospektusok és helyi térképek kínálják magukat. Érdemes díszítőpapírként felhasználni: a borító és pár belső zseb is így készült. Sőt, a térképen meg lehet jelölni, milyen helyeket látogattatok meg a nyaralás során.

A belső zseb úgy készül, hogy méretre vágott papírdarabot nem körben, hanem csak két oldalán ragasztjuk le kétoldalas ragasztószalaggal. A keletkező résbe további emlékeket, sűrűn teleírt komment kártyákat rejthetünk.

 

Így állt össze ez a dundi album. Tele élményekkel, apró részletekkel, amik segítenek megőrizni a kedves napok emlékét.

Kívánom, hogy mindenkinek ilyen tartalmas nyaralása és albuma legyen!

Szép nyarat és jó alkotást kívánok!

Borka