2013. május 30., csütörtök

Emlékül... Nekem - így telt az Anyák napja

Írta és készítette: Erika

Az elmúlt években csak feljegyzéseim voltak az anyák napi eseményekről, vagy 1-2 scrap oldalam volt, pedig egy egész albumnyi élményt össze lehet írni! Ezért arra gondoltam, albumban örökítem meg ezeket a feledhetetlen pillanatokat! Kicsit féltem, hogy mi mindent tudok majd írni arra a temérdek mennyiségű kommentkártyára, amit terveztem, de valljuk be, irtó gyorsan megtelik!


Alapnak a Yabo színes lapos téglaalbumát választottam. A belső lapokat kettesével összeragasztottam, és egy kis nyílást vágtam bele, így tökéletes zsebes album készült belőle!
A papírkészlet, amiből dolgoztam, egy ideje már itt lapult a szekrényem mélyén. Eddig nem mertem hozzányúlni, mert igazán egyik témámba se vágott bele....eddig! Most azonnal tudtam, hogy ez lesz az amiből dolgozom! Bo bunny: Time piece klt, amihez voltak itthon scrap kreatúrás fogaskerekek. Így már tudtam is, most megpróbálok egy kicsit steampunk-osan alkotni! Se virágot, se egyéb kiegészítőt nem használtam csak dekor tapaszt (óraszerkezet, homokóra, írógép stb van rajta), fogaskerekeket, és magát a papírkészletet, no meg a feliratokat, amiket Anditól kaptam.
Az éleket Tim Holtz walnut stain és vintage photo tintapárnákkal maszatoltam.

Az albumalap két lemezkartonját, jó alaposan körbekentem walnut stain-nel, hogy ne tűnjön ki az alap szürke éle, majd kívül-belül ráragasztottam a sötétbarna alapot. Ezzel már meg is volt a fedő- és hátlap mindkét oldala, amit csak fel kellett öltöztetni. A scrapbook papírból vágtam rájuk egy-egy darabot, és a díszes papírokhoz már csak pár kiegészítőt tettem.

 

A borítót és a hátlapot egységesre készítettem, mert ezáltal még egységesebb az album. A választott 15x15 cm-es lapot megfeleztem, tintáztam és felragasztottam. A borítót chipboardokkal díszítettem: felirat és fogaskerekek, melyeket előzőleg walnut stainnel kezeltem. A hátoldalra csak a nevem került, pecsét formájában.
   

A borító és hátlap belső oldalára egy-egy zsebet ragasztottam, amikbe kommentkártyákat helyeztem. Dekorációnak egy címke és egy dekortapasz darab került rá. A zsebek egyike, egy véletlen malőr miatt, fejjel lefele lett felragasztva. De nem is nagy baj, hiszen ettől csak még izgalmasabb, és látványosabb! Az ilyen történésektől lesz még különlegesebb maga az album! Ebben a zsebben lévő tag-ek egyikére csíkokra írt szöveget ragasztottam fel. Az album minden tag-jére dekortapaszt ragasztottam fülnek.

Az album oldalait 2-félére készítettem, mert a lapok 2 oldala egységet alkot. A fő oldalon vannak a képek, címkék, zsebek, kommentek, a hátoldalon tag-ek, plusz képek, amiket még bele szerettem volna tenni. Mindezeket egy-egy fogaskerék fogja az albumba.

 

Ay első oldalra a gyerekeimről készült közös fotót tettem, melyet fényképésszel készíttettem. A címe azért is Adore. Mivel ez is zsebes oldal, így két kép és egy kommentkártya van benne. A nagy belső zsebben pedig további kommentkártya van, amire még több emlék került feljegyzésre.

Innentől kezdődnek az Anyák napi ünnepségek, természetesen időrendi sorrendben! Először Hunornál ünnepeltünk.
 


Ez az oldal azért is kapta a Dream címkét, mert egy álom vált azzal valóra, hogy egy lovas tortát kaptak a gyerekek. A csoportban lévő gyerekek nem biztos, hogy otthon kapnak tortát a szülinapjukkor, pláne egy ilyet! Ez is motivált amikor felvetettem a szülőknek ezt az ötletet. Nagyon sokáig viszont tényleg úgy tűnt, hogy csak álom marad, hiszen nem volt rá keret! Aztán, ahogy közeledett az év vége, egyre jobban szaporodott a csoportpénzünk, és sikerült a gyerekeket meglepni!!! Mondanom se kell, 5-10 percig csak nézegették, sóhajtoztak, a szülők, rokonok némelyike pedig fotózta ezt a 4,5 kg-os tortacsodát! Az óvónéni nem látta még őket ennyire örülni! Ez egy olyan élményként marad meg bennem, amit, míg élek, nem felejtek el! Ezért is került bele az albumba.


A gyerekek többször sorban álltak a sütiért, ami hihetetlen módon nem fogyott el, pedig 25 gyerek és 3 testvér evett belőle! Az én Hunorom is csak 4x állt sorba... nem mintha előtte nem evett volna itthon! Sőt, még azt a darabot is megette a földről, ami leesett! A példáját Tomi is követte, aki mellette ült. Mivel elméláztam a jelentet, így Hunis már régen felült, mire kattintottam. Így pedig csak Tomiról készült kompromittáló fotó! :)

Itt kezdődik Botond ünnepsége. Az album szerkezete továbbra is a fentebb leírt. Zsebet készítettem két lap összeragasztásával, elejére még egy kis zseb kerül.
Apa nagyon jól elkapta a pillanatot, mikor puszit adtam neki, a rózsáért cserébe.

  
Így akart jönni a bátyja Anyák napi ünnepségére!
Mamakoszorúban :)

Az album végén történeteket írtam Botondék fergeteges, 20 perces(!) műsoráról, majd az azt követő ünnepi előadásról.


Ide muszáj volt feliratot tenni, mert kicsi volt a fogaskerék.


Az óvónénik rettenetesen megríkattak minket! Úgy potyogott a könnyünk, mint a záporeső. Egy történetet meséltek el, mely egy megszületendő kisgyerek és Isten között zajlott le párbeszéd formájában. A kisgyerek fél, mert el kell válnia Istentől, nem lesz, aki vigyázzon rá, szeresse, óvja, de az Isten megvigasztalja, és elárulja neki, hogy egy Angyal lesz mellette, aki vigyázni, óvni, szeretni fogja, aki nem más, mint az Anya.

Kívánom, hogy hasonlóan szép élményekben legyen részetek, amit magatokkal tudtok vinni örökre egy ilyen albummal.

Jó alkotást!
Erika


2013. május 23., csütörtök

Fénykép album egy nyaralás emlékére

Történt egyszer, hogy Apukámnak szülinapja támadt. Na, ő a tipikus nehéz eset. De tényleg. Nincs hobbija, nem sportol, számítógéppel dolgozik, irodába semmit nem visz be, amire szüksége van (kb. egy böjtölő aszkétát képzelj el), azt megveszi magának. Na, erre jó a scrapbook. Mert albumot még neki is lehet készíteni, méghozzá szíve csücskeiről, a gyerekeimről! ;) Előkaptam a tavalyi közös nyaralás képeit, és kezdődhetett az alkotás.
(A képeket gyorsan kellett készítenem, kevés fényben, ezért nem lettek a legjobbak. De azért katt a képre, és felugrik nagyobban!)

 

Mivel későn esett le, hogy mit fogok készíteni, mindössze 5 órám maradt az összeállításra. A fotókat egyik éjjel kiválasztottam, feltöltöttem a labornak, kivagdostam és felragasztóztam a hátuljukat kétoldalassal. (Ez utóbbit a barátnőm szülinapi buliján!;)
Fogtam egy fiús színesalbumot, mellé pár lime színű pótlapot. (Pótlapokat ekrü, kraft, fehér és lime színekben tudtok rendelni, illetve Viszonteladóinktól vásárolni. Kérjétek bátran!) Mellé washi tape-eket, pár filctollat, maradék fotókartont és egy kék színű mistet, azaz pumpás pigment festéket használtam.


A képek előkészítése után a munkát a lapok mintázásával folytattam. kiterítettem az összes lapot egymás mellé az erkélyen, és egy lendülettel lespricceltem őket. Amikor megszáradt, megfordítottam, és ott is végig fújtam. Száradás alatt véglegesítettem, melyik oldalra mi kerül, és elkezdtem kivágni az alátéteket.

 


Elrendezési tervet most nem követtem. Amennyi kép volt, azokat szinte gondolkodás nélkül ragasztottam. Néha egyszerű fotókarton alátétet tettem mögéjük. Az alátét használata akkor fontos, ha nagyon eltérő méretű és/vagy formájú képek kerülnek egymás mellé. A háttér blokkba rendezi őket, ezzel egységet adva nekik. Kevesebb kép esetén keretbe foglalja őket, ezzel kiemelve a háttérből. Több kép azonos színű kerete pedig összehozza azokat.
Nem szoktam ilyen gyorsan alkotni. Most csak raktam, és nem ellenőriztem, mielőtt ragasztottam volna. Ha nem voltam vele elégedett, jöttek a kiegészítők, és azzal kalapáltam helyre az oldal egyensúlyát.

  

Kiegészítőnek használtam: washi tapet, filctoll csíkokat, és egy freebieből kinyomtatott dekorgombokat.
A washik (dekortapasz) divatja engem sem került el. Az alapkészletedben legyen: csíkos, pöttyös, egyszínű változatok azokban a színekben, amiből gyakran alkotsz.
Három egyszerű elrendezést ajánlok. 1. A képek sarkában egy darab, kissé meggyűrve. 2. Kisebb kupacban több fajta, a kép sarka, vagy az oldal címe köré. 3. Az oldal vagy az alátét szélére egyenesen, mintha cellux lenne.
A filctoll színével nem vagyok megelégedve, utólag sötétkéket választanék. Pár egyszerű csík szabad kézzel, vagy vonalzó mentén jól mutat minden oldalon. Alátét helyett ezzel is keretezni lehet a képeket.
A freebieket korábban már ajánlottam a facebook oldalunkon. A digitális scrapbook alkotóinak designerek terveznek olyan készleteket is, amik ingyenesen elérhetőek. Ezeket hívják freebie-nek. Keress rá az interneten: scrapbook freebie, és az adott témaköröd angolul. Az elemeket nyomtasd ki, vágd körbe és ragaszd be az albumba. (Elnézést, de nem találom, hogy ezt a gombot miből nyomtattam!)

 

Minden oldalra került cím. Nyomtatott nagybetűk körvonalát megrajzoltam, majd firkával kitöltöttem őket. Ezután vagy bekereteztem, vagy nem, és pontosan körbevágtam. Aki nem tud szépen írni, és nincsen géppel vágott betűkészlete, annak érdemes kipróbálnia ezt a cím készítést.

 

A tárhely növelését nem tudom elégszer hangsúlyozni. Azt hiszem, minden cikkben megemlítjük.
:-D
Ha jóval több képet szeretnél berakni az albumba, mint ahány oldala van, ekkor készíts leporellot, vagy felnyíló lapokat. A bal oldali képen látszik, hogy akár 4-5 képet is egymásra rakhatsz, ezt hívják vízesésnek. A fotók hátterét felül hagyd  1 cm-rel magasabbra, ezt a részt hajtsd felfelé vagy hátra és rögzítsd az alapra.
Ilyen módon készül az oldalra nyíló változat is. A hátterekre készíthetsz kis füleket is, erre írd az adott kép címét, vagy más téma esetén dátumot, technikát, ötletet.


A borítóra azt hiszem, 15 percem maradt. Ebbe számítógépen megírt címsorok, washi, és freebie gomb fért csak bele. Nem egy CK magazin, de a feladatát ellátja! ;)

Remélem, kedvet kaptatok egy újabb album elkészítéséhez. Ha gyorsan kell alkotni, tényleg ajánlom a színeslapos albumjainkat.
Fotó pedig mindig készüljön mindenkiről, hátha egy szülinapra gyorsan kell előkapni pár képet és témát!


Jó alkotást!
Borka

2013. május 16., csütörtök

London album

Írta és készítette: Bíró Timi

Egy londoni kirándulás emlékeinek készítettem egy méltó albumot, hiszen az ilyen fontos események nem mindennaposak az életünkben. A túra alkalmával több száz fényképet készítettünk, amelyeket szelektáltam és kronologizáltam. PhotoScape programmal 4db-os négyzetes kollázsokat hoztam létre, így az album 20x20 cm-es méreteihez igazítottam a fényképeket. (A kollázskészítésnél fontos, hogy a fénykép minőségét vegyük fel 300%-osra! Kezdőknek Nőicsizma leírása sokat segíthet.)


Az album tervezésekor a piros-kék-fehér kombinációban gondolkoztam, így a YABO színes album alapjai közül az égszín és azúrkék kisfiúsat választottam.


Az album 10+2+2 lapos (10 ív égszín, 2 ív azúr, 2 ív lemezkarton), így bőven van benne hely a fényképeknek. És azzal, hogy a fényképeket is a kollázsok szerkesztése miatt a normál mérettől (9x13; 10x15) kisebb méretben hívattam elő, így a lehetőségeim is tovább bővültek!

  

Az emlékalbumhoz a Studio Calico-ABROAD 15x15 cm-es papírkészletét választottam a mindenféle térképminta végett. A borítón a világoskék színű papírt- és a rétegezés piros papírjának széleit letéptem. Ez szinte az egyik alap scrapbookos technika közé sorolható. A szélekhez szilikonbélyegzővel pecsételtem. A borítóra helyezett papírokat és képeket is balra megdöntöttem, de ügyeltem a scrapbook papír és a fénykép dőlésszögének azonosságára.

  

A fényképeket némelyik oldalon egyben hagytam, néhol pedig vágógép segítségével feldaraboltam. (de ha nincs otthon vágógépetek, akkor a fémvonalzó és egy szike is tökéletesen megfelel! )


 

Elrendezés után, de még ragasztás előtt szinte minden oldalon használtam fehér gesso-t és texturált mintájú szilikonbélyegzőket.

Gesso helyett nyugodtan használhatsz temperát, akrilfestéket, de akár struktúrpasztát is. A jobb oldali képen a nyilat miltonkapoccsal rögzítettem, így forgatható, de akár fotóleszorítóként is funkcionál. :)


A kirándulós és utazós albumokban az a jó, hogy rengeteg emlékünk, mondanivalónk van, amelyet címkéken, kommentkártyákon szépen meg is fogalmazhatunk.
Elmondhatjuk mi történt akkor, amikor a fénykép készült, hol jártunk, miért fényképeztük le, mit éreztünk stb. Egyszóval emlékeket adhatunk át gyerekeinknek, családtagjainknak azzal, hogy leírjuk számukra. Belegondoltatok abba, hogyha mi már nem leszünk, ki fogja ezeket elmesélni? Kinek teheti fel a gyermekünk a kérdéseit? …
Én már a scrapbookozás előtt is írtam a fényképek hátuljára dátumot és pár sor emléket. :)


Több híres látványosság esetében írtam a Wikipédiából rövid leírásokat, ezzel is akarva-akaratlanul bővítve mindenki tudását. :)


Persze nálunk sem maradhatott ki a híres piros telefonfülkés fotósorozat! Ehhez tipikusan olyan dolgokat kerestem ami illik a témához, azaz piros fotóháttér, telefonos chipboard (Scrapfellow-Iroda 2.), pénzérme. A fényképeket egyik sarkuknál fogva a papírhoz szegecseltem. Ha lazábban szegecselem, akkor még forgatni is lehet.


Végezetül hadd mutassak valami teljesen mást! Nézzétek meg ezt a videót, ami 1927-ben készült Londonról. A film egyik különlegessége, hogy színes!


Remélem meghoztam a kedvetek egy-egy kirándulás, nyaralás scrapbookos megörökítéséhez!

Jó alkotást kívánok!
                                                                                                                     {Timi}

2013. május 9., csütörtök

Gyors kreatív ajándék: virágalbum Édesanyának!

Mostanában elég gyakran csúszásban vagyok, ami a teendőket illeti. Sikerült az anyák napi ajándékot is az utolsó percig húzni. Gyors meglepetést kellett hát kitalálnom, és betűalbumom sem volt már itthon. Volt viszont virág! Bátran kijelenthetem, bármilyen alkalomra jó (születésnap, névnap, évforduló, ballagás, nászajándék, lánybúcsú vagy csak úgy). Tényleg könnyű összerakni, mutatós, és garantáltan örül neki aki kapja. Nem kell attól megijedni, hogy 6 lapos, hiszen annyit használunk, amennyire szükségünk van, én most négyet.
Katt a képekre a nagyobb felbontásért!


Előkaptam egy színvilágban ünnephez passzoló készletet, ez most az Echo Park Paper: Victoria gardens nevű készlete volt. Kivágtam a virágmintát (rátettem az albumot a scrappapírra, körberajzoltam, és a vonal mentén manikűr ollóval kivágtam), sorban az összeset. Nem csak anyukámnak, nagymamámnak is készítettem egyet, így duplán csináltam mindent. Az album alap széleket ezután gessoval lekentem. Vékonyan, így hamar száradt. Most rögtön rá is ragasztottam az alapra a kivágott papírt, mert azt vettem észre, festésnél nem deformálódik így annyira.
Másik megoldás lehet, hogy a stiftes ragasztóval bekened az albumlap felszínét, rásimítod a scrappapírra, majd sniccerrel vagy művészkéssel körbevágod.


Ragasztás után gesso-val összekentem az oldalakat is, a borítók külső felének kivételével. Szeretem ezt a technikát. Kicsit sejtelmes, vagány, de semmiképpen nem durva, így bármelyik papírhoz és alkalomra jó megoldás.

  

Az elejét megvariáltam egy picit, kivágtam egy kört a kétoldalas scrappapírból, és megfordítva került az alapra. A kétoldalas papírok, illetve a papír készletek egy-egy darabjai mindig jól illenek egymáshoz, ezért érdemes ezt kihasználni.


Kinyomtattam a képeket (fotópapír helyett dipára, mert az volt kéznél), méretre vágtam.
Az oldalakat egyformán díszítettem, mert gyors, egyszerű, és így, hogy nem sok oldalas az album, nem is unalmas. Száradás után a leeső színes fecnikkel díszítettem az alapot. Ráragasztottam a képet, és kevés ragasztóval összevissza tekert cérnát rögzítettem rájuk. Ez most nagyon divatos, én azért szeretem, mert tuti mindenkinél van otthon, és mutatós is. Scrapfellow pillangó chipbordjait használtam még dísznek, tintáztam őket, és a cérnákra, valamint a kép átellenes sarkára helyezve.

 

 

 

Kommentek helyett ezúttal kerestem egy ünnephez és az albumhoz egyaránt passzoló verset. Vastagabb papírra (dipára) nyomtattam 1,5-es sorközzel, 14-es betűtípussal, felvágtam csíkokra, és ez került a képek alá. A címet szintén nyomtattam, most egyszerűen csak az alkalom került rá: anyák napjára. Ahogy a bevezetőben írtam, bármilyen más jeles alkalomra készülhet: névnapra, születésnapra, nászajándékba stb.
A hátsó borítóra pedig ráírtam az átadás dátumát.
Végül a borítólapokon a karikának való lukba színes csőszegecset tettem.


Jó alkotást!